A Csörsz-árkot, illetve a hozzá hasonló, régi időkből fennmaradt sáncokat, árkokat a népnyelv ördögároknak, ördögszántásnak is nevezi. Árpád-kori oklevelekben hívják még óriások árkának is. A Csörsz-árok megépítését a néphagyomány Csörsz királyfihoz köti, a valóságban azonban a rómaiakkal szövetséget kötött szarmaták hozták létre Nagy Konstantin uralkodása idején. A IV. század utolsó évtizedéig tulajdonképpen a rómaiak előretolt, a limestől keletre húzódó védelmi vonala volt, amelyet a népvándorlás korában gyakori támadások kivédésére, elterelésére hoztak létre. Az egész árokrendszer hossza 1260 kilométer. Szélessége eredetileg ötnyolc méter, mélysége két-három méter volt. Belső oldalán az árokból kitermelt földtöltéssel, sánccal, valamint fakerítéssel, cölöpökkel is megerősítették. A védvonal az évszázadok folyamán meglehetősen lepusztult, a XIX. században kezdődött tudatos tereprendezések során pedig számos helyen be is temették. Épebb állapotban maradt, összefüggő szakaszai Dormánd, Erdőtelek térségében és Gödöllő határában láthatók, valamint Debrecenben, ahol a korai időkből fennmaradt árkot a Fancsikai-tavak mellett egy kis szakaszon rekonstruálták (képünkön).
Fotó: Szabó Tibor
