Ha lehet, még kényesebb kérdéseket vetett fel a lengyel–orosz meccs, melyet bizonyos történelmi okokból inkább összecsapásnak, ütközetnek nevezhetünk. Cseppet sem véletlen, hogy a sípszót megelőzően Varsó utcáin valóságos csata dúlt a két szurkolótábor között, s csaknem kétszáz embert letartóztattak.
Ám e torna az élet egy másik területét is előtérbe helyezte: a vallást. A foci kapcsán olyan szempontok is előkerültek, amelyek korábban, például a négy éve Ausztriában és Svájcban rendezett bajnokság idején elsikkadtak. A lengyel és ukrán helyszínekre kiküldött tudósítók ugyanis elevenen megtapasztalhatták a térségre jellemző hagyománytiszteletet, vallásos társadalmi légkört. E találkozás nem mellesleg a válságnak is köszönhető: az előző Eb idején az újságírók Zürich vagy Bern belvárosi szállodáiban sörözgettek egymással – most viszont spórolási céllal lakótelepi albérletekben szálltak meg, osztozva a helybéliek sorsában. A Nemzeti Sport két tudósítója Kijevben egy nyolcadik emeleti panellakást bérelt, ahol rádöbbentek: arrafelé roppant fontosak az apáról fiúra szálló hagyományok.
„Valld meg hitedet” – hirdette nekik egy templomokat felvillantó reklámfilm az egyik metróállomáson, Lembergben pedig megfigyelték, hogy a szálláshelyük melletti ferences templom ajtaján betérő helyi hívők, azaz lengyelek szeretetteljesen megsimogatják a Szent Antal-szobor lábát. A magyar sajtó sporttudósításaiban három héten keresztül ilyesféle, vallási témájú mondatokat olvashattunk, s ez kétségtelenül különleges, örömteli jelenség.
