Eszembe jut Antall Józsefnek akkor Somlóvásárhely határában mondott beszéde, amelyben felidézte gyerekkorát, amikor a szovjet megszállás elkezdődött. Remélte, hogy ez a nemzet nem fogja elhinni azt a hazugságot, hogy azok tudnák kivezetni a válságból, akik már akkor odavezették… „Nagy kockázatot vállal az, aki a politikai ellenfeleit olyan politikai propagandával akarja lejáratni, ami nem csak, és nem elsősorban az ellenfélnek árt, hanem az országnak.” Arra kérte az időseket, mondják el unokáiknak, hogyan élték meg a harctereket, a háború utáni időket, a Rákosi- és Kádár-rendszert. Ha megszakad az emlékezés, akkor nem fogjuk érteni a jelen nehézségeit. „Néhány esztendő múlva úgy fognak erre az időszakra emlékezni, hogy ez volt a szabadság fordulója, ez volt az a korszak, amikor nehéz hónapok, nehéz évek jöttek reánk, de megérte.”
Az Országgyűlés 2001-ben június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította. Emlékezzünk, ha nem is a búcsúsok hintáin és körhintáin önfeledten ringatózva, inkább hazánk iránti felelősségérzettel.
