Viktor Emil Frankl osztrák pszichiáter szerint életünk s annak minősége nem a külső körülmények függvénye, napról napra meg kell találnunk az értelmét. Egy iskolai évet végig lehet szenvedni, de nem azért kaptuk az időt, hogy csak túléljük. Rajtunk múlik, megtaláljuk-e az adott időszakban és helyzetben, hogy az mit adhat nekünk, mivel gazdagíthat.
Év végén a diákok bizonyítványt kapnak, amely értékeli tudásukat: mennyire voltak eredményesek az adott tárgyból. Talán nincs is olyan ember, aki elégedetten tudja kézbe venni a bizonyítványt, mert biztosan lehetett volna többet és jobban teljesíteni. Ez néha előre is vihet, ám a kesergés nem visz messzire. Sokkal többet jelent, ha fiunkkal vagy lányunkkal beszélgetve megláttatjuk vele, mi az, amiben valóban előrelépett. Sok minden történik az emberrel egy tanév során, amiről nem szól a bizonyítvány, mégis értékelhető, ünnepelhető lehetne. Szedjünk össze néhányat! Egy év alatt biztos, hogy a diákok tájékozottabbak, okosabbak lettek. Elsajátítottak olyan képességeket, amelyekre egy évvel ezelőtt nem voltak képesek. Kapcsolataik is fejlődtek, jobban megismerték néhány ember kérdéseit, gondjait, élményeit, tapasztalatait. Gazdagodtak élményekkel is: iskolai programokkal, baráti találkozókkal vagy csak egy sétával a virágzó tavaszi fák között. Ezek közt bizonyára voltak szórakoztatóak, üdítőek, mélyen megérintőek és nehezek, amelyek segítségével fejlődhettek. Az élmények különlegessége, hogy visszagondolva rájuk újra átéljük, értelmezzük őket, ezáltal új élményekké válnak. S eközben talán tanulunk valamit önmagunkról is.
Önmagunk megismerése olyan kút, amelyet sosem lehet kimeríteni, mindig ad új lehetőséget a felfedezésre. Iskoláskorú gyermekünkkel beszélgetve akár össze is állíthatnánk egy olyan (alternatív) bizonyítványt, amely teljesebben értékel, és amire azt mondhatjuk: „Igen, ez szép munka volt!”
Amikor valami lezárul, mindig elkezdődik valami új is. Ez esetben a vakáció. Az iskolában a diákok – és bármilyen meglepő, a tanárok is – már hetek óta csak arra tudnak gondolni, mikor tör ki végre a szünet. A vakáció vitathatatlanul örömteli esemény, mégis sokféle félelem lappanghat bennünk vele kapcsolatban, hiszen kiszakadunk valami megszokottból. Tudjuk-e majd hasznosan tölteni az időnket? Nem leszünk-e elégedetlenek a nyár végén, hogy keveset pihentünk, olvastunk, beszélgettünk… Érdemes tehát tervezni a nyári hónapokra, és erre sarkallhatjuk a gyermekünket is. Jó lenne, ha szeptemberben elmondhatná – velünk együtt –, hogy találkozott, meglátogatott, időt szánt, segített, dolgozott, elolvasott, átgondolt, megtapasztalt, gyönyörködött azokkal és azokban, amik igazán fontosak voltak számára ezen a nyáron. Elérte azt, amit tervezett, sőt, talán annál többet is.
