Egyik lábam belefut
szorongás bokrába,
a másik megcsúfol a
hó csúcsokat látva.
Átölelni a tetőt
volna orvosságom,
vonszolódom egyedül
mocsáron, síkságon.
Dühömben minden magast
kék iszappá vernék,
de gyáván csak kortyolok
bort és naplementét.
Tornai József (1927) József Attila-díjas
költő, műfordító, a Magyar Írószövetség
volt elnöke
