Ebben az ünneplésekhez válogatták össze és a cselekmény szerint közlik a szövegeket. Helyenként láthatjuk, hogy az evangéliumot egy míves kötetből hirdeti meg (ez a megfelelő kifejezés, s nem a „felolvasás”) a diakónus vagy a pap. Ez lehet valós evangeliárium, vagyis a négy evangélium kötete liturgikus használatra, vagy az említett olvasmányos könyv díszesebb változata.
A szentségek és szentelmények liturgikus könyvei kétféle könyvben találhatók meg. A hagyományosan püspök által végzett szertartások könyvei a pontificale romanum (római pontifikálé) nevű sorozatba illeszkednek (például a bérmálás vagy a papszentelés szertartáskönyve), míg a pap által végzett rítusok a rituale romanum (római rituálé) sorozatban vannak (például a keresztelés vagy a házasságkötés szertartáskönyve). Mindkét csoport könyvei igeliturgikus részt is tartalmaznak, vagyis e szertartásoknak nincs saját lekcionáriumuk, de az evangéliumi szakaszok rítusához a díszes evangeliáriumból is vehetők a szövegek (a szokásos ünnepélyes körmenettel).
A zsolozsma imádkozásához a négy kötetben megjelentetett (a liturgikus évnek megfelelő bontásban) Imaórák liturgiája című liturgikus könyvet használjuk. A zsolozsma énekléséhez vannak e kötetet kiegészítő dallamgyűjtemények is külön kötetekbe szerkesztve, például a himnuszok könyve (hymnarium).
Fontos könyvei a római rítusnak azok a kötetek is, amelyeket nem használnak a liturgia során, de az előkészítéséhez és a konkrét ünneplés általános ismeretéhez feltétlenül fontosak. Ezek: a Direktórium, vagyis a liturgikus naptár, és a caeremoniale episcoporum, a püspöki ceremoniálé vagy rubrikagyűjtemény. A Direktórium, a római kalendárium (calendarium romanum) utasításokkal ellátott „vezérlése” napra lebontva hozza, évről évre aktualizálva, milyen cselekmények végezhetők az adott napon, ahhoz milyen szövegeket, eszközöket, ruházatot kell választani, mit és hogyan kell vagy szabad tenni, és mit nem. A püspöki ceremoniálé (ennek magyar fordítása és kiadása folyamatban van) a nevével ellentétben nemcsak a püspököknek segít a liturgikus cselekmények megfelelő kivitelezésében, hanem az egyes liturgikus könyvek utasításait (rubrikáit) kiegészítve a papok számára is fontos viszonyítási pont, hogy mit és hogyan végezzenek. E könyv minden szertartáshoz közöl részletes utasításokat; imaállománya csekély, de fontos.
Meg kell említeni a római liturgia hivatalos énekeskönyveit is, melyek alapvetően három könyvcsoportba rendeződnek (számos kötettel és azok változataival) – az adott országok ezeket felhasználva dolgozzák ki liturgikus énekeskönyveiket. E kötetek: az Ordo cantus missae (a szentmise éneklési szabályzata) a Graduale romanum (a római graduálé) és az Antiphonale romanum (a római antifónáskönyv).