Most, százötven évvel később a szaléziak a világ százhuszonkilenc országában munkálkodnak a fiatalokért. Az aprócska mag, amelyet Don Bosco elültetett, hatalmas, erős, dús lombú fává terebélyesedett. A szalézi rend ma mintegy tizenhatezer tagot számlál, és ezzel az egyik legnépesebb szerzetesi közösség a világon. A Don Bosco nővérek közel tizenötezren, a világi harmadrendként működő szalézi munkatársak pedig több mint huszonhatezren vannak, de a szalézi család huszonhat különböző ágához több mint négyszázezren tartoznak, akik mind osztoznak Don Bosco karizmáján; és számuk folyamatosan növekszik. Mindannyian az ifjúság üdvözülése érdekében munkálkodnak, gazdagítva a szalézi lelkiség sokszínű palettáját és terjesztve Don Bosco művét.
Magyarországon a rend első három ágán kívül az úgynevezett volontáriák (Don Bosco önkéntesei) maroknyi csapata van jelen, de a szalézi animátorok (ifjúsági vezetők), a rend fenntartásában levő intézmények jelenlegi és volt növendékei, szüleik, az alkalmazottak és a rend jótevői is ennek a világméretű szalézi mozgalomnak a részét képezik. Így nem csoda, hogy az Óbudai Kulturális Központban a magyar szaléziakkal mintegy négyszázan adtak hálát január 31-én a rend alapítójáért. Együtt ünnepelték a szentmisét, majd a közös agapé után a fiatalok vidám, tarka műsorban mutatták be sokféle tehetségüket.
– Nagyon örülök, hogy ma ilyen sok emberrel és köztük sok fiatallal együtt ünnepeltük Don Boscót. De ami még különlegesebbé tette a mai napot, hogy mi, szaléziak ma az egész világon jubileumi évet nyitottunk meg – mondta Van Hecke Albert belga származású szalézi tartományfőnök. – Az idei évben még jobban meg akarjuk ismerni rendalapítónkat. Ismét tőle szeretnénk elindulni, megismerni a történetét, karizmájának lényegét, mit jelentett számára, hogy a fiatalokért dolgozott, mit jelentett számára az evangelizálás, a nevelés, a fiatal ember valósága, és mit jelent mindez ma nekünk – tette hozzá Albert atya. – Az igazi kihívás a mi számunkra az, hogy ma Magyarországon hogyan tudunk továbblépni. Nagyon nagy örömet jelent számomra, hogy a fiatalokkal, a felnőttekkel, az egészen idősekkel és a gyerekekkel együtt olyanok voltunk ma, mint egy igazi család, egy valóságos mozgalom! Hiszek benne, hogy Isten és Szűz Mária segítségével sikeresen fogjuk folytatni munkánkat.
Szép hagyomány él a tartományban: minden évben Don Bosco-díjjal jutalmaznak egy olyan személyt, aki nagyon sokat dolgozott Don Boscóért, az ő lelkiségét terjesztette, imáival és anyagilag is segítette közös ügyünket. Úgy mondhatnánk: „a család barátja” volt.
Idén a díjat posztumusz ítélték oda Paskai Antalnak, aki Szeged környékén hosszú évekig sajtóapostolkodott, terjesztette a szalézi sajtótermékeket, és önzetlenül segítette a rendet. A díjat Paskai Antal bátyja, Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek vette át. Az év folyamán több alkalommal is együtt ünnepelnek a szaléziak az egész világon: közösen emlékeznek majd Bosco Szent János névnapján (június 24.), születésnapján (augusztus 16.), az oratórium kezdetére (december 8.), de az önállóságának nyolcvanadik évébe lépő Magyar Szalézi Tartomány a jubileumi évet még több ünneppel is megkoronázza majd. A magyar szaléziak legszebb ünnepei tavasszal lesznek: sok év után ismét szalézi papot szentelnek április 25-én, Óbudán; május 23-án, Péliföldszentkereszten a Segítő Szűz Mária búcsún szerzetesi örökfogalommal pecsételi meg élethivatását két fiatal rendtárs; vasmisés testvérüket pedig pünkösdkor köszöntik Újpest-Megyeren. A jubiláló nyergesújfalui szalézi középiskola kilencvenedik tanévét teszi emlékezetessé, Szombathelyen pedig a szalézi jelenlét nyolcvan évének örvendeznek. A rend fennállása százötvenedik évfordulójának napján, december 18-án a magyar szaléziak a világ összes szalézi szerzetesével együtt ünnepélyesen megújítják majd szerzetesi fogadalmukat.
Az ünnepsorozat a magyar szaléziak számára idén Kazincbarcikán kezdődött, majd Nyergesújfalun, Mogyoródon, Óbudán és Szombathelyen folytatódott. Egy szerzetes, egy szalézi munkatárs és egy novícia képviselték a magyar szalézi családot a római szalézi rendfőnökségen minden év januárjában megrendezendő lelkiségi napokon, amikor a rendalapító ünnepe előtt összehívják Don Bosco szerteágazó családjának sokféle képviselőjét, hogy hazatérve segítsék a lelki növekedésben az otthon maradottakat. Idén a jubileum alkalmával különösen nagy hangsúlyt fektettek erre. Mintegy háromszáznegyven részvevő jött el a világ minden részéről, képviselve a szalézi család mindahány korábban elismert ágát, és bemutatkozott három új „hajtás" is. Összegyűltek Pascual Chávez Villanueva általános rendfőnök körül, aki Don Bosco kilencedik utóda.
– A szalézi család mi vagyunk – mondta don Pascual. – Nem egy jelvényt viselünk, hanem azt, ami a szívünkben van. Szerzetesek, nővérek, világiak: nézzétek, ezek vagyunk mi! Közösek a céljaink, egy a lelkiségünk, az optimizmusban, a vidámságban, az együttműködésben és a közös munkában rejlik az erőnk. Egy szalézi csodákra képes, ha mellette áll „a család”. Így biztosítjuk Don Bosco álmainak állandóságát!
