Viharok után

Az alábbiakban visszatekintünk a sok történelmi viszontagságot megélt terület katolikus életére.  A munkácsi egyházmegye története négy nagy korszakra osztható: a szatmári püspökség megalakítása előtti időkre, a szatmári püspökség korára, az első világháború utáni évtizedekre, illetve a Szovjetunió fennállása alatti és megszűnte utáni eseményekre napjainkig. Ahhoz, hogy kellő súlyával megértsük, mit jelentett 1993. december 16-án a munkácsi római katolikus templomban a kárpátaljai apostoli kormányzóság megalakulásáról rendelkező pápai bulla kihirdetése, vissza kell tekintenünk néhány évtizedre. Az 1947. február 10-én kötött párizsi békeszerződés értelmében a szatmári egyházmegyét négy részre darabolták. Csehszlovákiában 13, Magyarországon 27, Kárpátalján 40, Romániában pedig 55 plébánia maradt. A szovjet terror a kárpátaljai római katolikus egyházat sem kerülte el. Papjait általában hazaárulással és izgatás vádjával ítélték el. Egyedül a szentmisét és a temetések végzését engedélyezték, papnövendékeket nem vehettek fel. 1956-ban térhettek haza az életben maradt papok a koncentrációs táborokból. Bujaló Bernát főesperes vette át a kárpátaljai katolikus egyház irányítását, de egészségi állapota miatt hamarosan lemondott. A kijelölt utód, Szegedi Jenő várpalánki plébános nem kapott állami jóváhagyást, így nem kormányozhatott, de titokban, nyolcvanhat éves korában bekövetkezett haláláig a római katolikus egyházban az ő szava volt a döntő. Závodnyik Tibor 1985-ös halála után Galambos József huszti plébánost választották a papok vikáriusnak, ő még annak az évnek a decemberében meghalt. Ekkor Csáti József lett Kárpátalja helynöke. A kommunizmus idején minden egyházi tevékenységet az Állami Egyházügyi Hivatal szabályozott és ellenőrzött. (A hasonló nevű magyar szervezet ezen szovjet minta alapján jött létre.) Az állam hozzájárulása nélkül egyetlen papot sem lehetett máshová helyezni. Általános, minden templomra érvényes rendeletet nem tudtak kiadni a vikáriusok. Legsúlyosabban a gyermekek hitoktatását büntették. A kárpátaljai római katolikus egyház életében döntő változás indult meg, amikor Paskai László bíboros, esztergomi érsek 1989 tavaszán Kárpátaljára látogatott. Ezt követően a Szovjetunió vezetői engedélyezték magyarországi papok (köztük ferences szerzetesek) lelkipásztori szolgálatát ezen a területen. 1990 novemberében Csehszlovákiából is érkeztek szerzetesek.

Antonio Franco érseket, Ukrajna apostoli nunciusát nevezte ki a Szentszék a kárpátaljai római katolikus egyház ordináriusává 1992. március 28-án, aki ugyanezen év augusztus 13-án megerősítette Csáti Józsefet általános helynöki hivatalában. Halála után Hudra Lajos aknaszlatinai plébános követte őt hivatalában. Negyvenhat évi szünet után, 1993. június 26-án szentelték fel Pap Sándort, az első kárpátaljai származású katolikus papot. A Szentszék határozata alapján 1993. augusztus 14-én jött létre a kárpátaljai apostoli kormányzóság, amit tizenöt évvel ezelőtt az említett pápai bulla kihirdetése követett. II. János Pál pápa 1995. december 9-én az apostoli kormányzóság segédpüspökévé nevezte ki Majnek Antalt, a nagyszőlősi ferences misszió vezetőjét. Püspökszentelésére 1996. január 6-án, a római Szent Péter-bazilikában került sor. Másfél évvel később, 1997. október 7-én a pápa az apostoli kormányzóság ordináriusává nevezte ki őt. A kárpátaljai egyház legújabb nagy eseményét 2002. március 27-én az egyházmegyei rang elnyerése jelentette. II. János Pál pápa ezzel megalapította a munkácsi egyházmegyét a latin szertartású hívek számára, s első megyés püspökévé az addigi apostoli kormányzót, Majnek Antal ferences szerzetest nevezte ki.