Bennem más kérdést vet fel ez a bírósági ügy és az általa keltett érdeklődés. Engem az foglalkoztat, hogy kik töltötték meg a legutóbbi tárgyalási napon is a tárgyalótermet. Ha tehetném, meg is kérdezném a jelenlévőket. Sajnálják a bajba jutott színészt, és „drukkolnak” neki, hogy sikerüljön kimászni a bajból? Együtt éreznek vele, mert hát vezettek már ők is ittasan? Kíváncsiak arra, hogy egy ismert, népszerű emberrel is ugyanúgy bánnak-e a bíróságon, mint az „utca emberével”?
Közismert színészkollégák egy csoportja is megjelent a közönség körében. Szolidaritásból? Talán úgy vélik, hogy egy színész esetében legfeljebb hiba ittasan vezetni? Vagy azt tesztelik, mennyire független hatalmi ág a bíráskodás?
Miközben a jogászi szaknyelven elhangzó érvelésekből sok mindent meg sem értenek igazán, a közönség egy része leplezetlenül rokonszenvez a vádlottal. Egyszerűen azért, mert rokonszenves megjelenésű, szereti színészi munkáját…
Már csak egyetlen kérdésem maradt: gondol-e valaki arra abban a teremben, hogy ha egy vádlottal kapcsolatban nem pusztán a Btk., hanem már az általános erkölcsi megítélés alapján is megállapítható a bűn vagy bűnös mulasztás, az illető bűnbánatát vezeklésnek is kell kísérnie? Ha ezt megsejtené ott valaki, máris érdemes volt befurakodnia a tárgyalásra…
