Egy intézmény életében az évek folyamán sok minden történik, s ennek során új energiák halmozódnak fel. A lelkigyakorlatos házban évente több száz ember fordult meg addig is, programjaik vonzóak voltak: egyéni és csoportos, elsősorban Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat tartanak, amelyeket jezsuita atyák és a társaság tagjai, vagy más, ignáci lelkiséget képviselő kísérők adnak. Meditációs programjaik, a bibliodráma és más csoportdinamikai kurzusaik széles körben ismertek. Vendégcsoportoknak is otthont adnak: gyakori látogatójuk a Házas Hétvége, a Mécs házas és egyéni csoportok, illetve nagycsaládosok, fiatal házasok gyermekekkel és egyházközségek vegyes csoportjai. A továbbiakról ezt mondja Bozsó Julianna nővér:
– A részvevőket szemlélve 2007-ben született meg a felismerés, hogy a női közösségünk által vezetett lelkigyakorlatos házban – láss csodát! – vendégeink nyolcvan százaléka nő. Készítsünk hát olyan programot, amely elsősorban nekik szól! Így kezdődött meg még abban az évben a tervezés: legyenek programjaink fiatal lányoknak! Itt kell elkezdenünk. (Persze még sok más női kurzus indult el azóta! Például az Életem integrációja 55-75 éves korú nyugdíjas nőknek!) Bíró Ferenc jezsuita, a Jézus Szíve Társasága (Népleányok) alapítója már az 1910-es években fölismerte a magyar nép megsegítésének útját: a fiatal lányokat és nőket kell megnyerni; oktatni őket, képezni filozófiára és teológiára – hiszen képesek rá! (akkor ez még új felismerésnek számított) -, de gyakorlati ismeretekre is megtanítani, s majd a falvakban és különféle intézményekben már ők tanítják a többieket alapismeretekre, hittanra és háztartási tudnivalókra.
Így indult közösségünk 1921. január 1-jén. A fiatal hitoktatónők kezdettől foglalkoztak a lányok tanításával és nevelésével. 1927-ben már háziasszonyképző gazdasági iskolát nyitottak Pécelen. Ennek célja az volt: a magyar családokban a nők, az anyák valóban a család központja legyenek. A családok alkossanak kicsiny gazdasági egységeket, ugyanakkor valóságos otthont, ahonnan kiindulhat az élet. Most is a magyar családok segítése a célunk. Az intézményes keretet lelkigyakorlatos házunk adja ehhez. S fiatal testvéreink, akik már bizonyos tapasztalattal rendelkeznek. Kezdjük a lányok programjával! 12-15 éveseket hívtunk 2008-ban az első összejövetelre. A meghívón egyik testvérünk a mai fiatal lányok nyelvén hívta az érdeklődőket: Isten nőnek teremtett – na de milyennek? Ennek felfedezésére hívunk a Dunakanyarba! Beszélgetünk arról, mitől lehetsz valóban vonzó, s mi kell ahhoz, hogy igazi barátok vegyenek körül. Kipróbálhatod, milyen a kézügyességed! Együtt főzünk, szalvétacsodákat hajtogatunk! Barangolunk az erdőben, és magyar őshonos állatokat simogathatunk. Úgy látszik, a lányok fogékonyak voltak a hirdetés szövegére. Huszonnégyen jöttek el az ötnapos programra. Isten nőnek teremtett! Isten megteremtett, mert szeret. Erre a tapasztalatra mindannyiunknak szükségünk van. S erre a fiatalok is ráéreztek. Isten a saját képére: szépnek, sőt nagyon jónak teremtett. Aki ezt fel tudja ismerni önmagában, az gazdag és erős – s ezt tovább is tudja adni. Ebből valami másokra sugárzik! Ezt szeretnénk a lányoknak belső tapasztalatként továbbadni.
Beszélgetések, kisebb és nagyobb csoportokban, az elvi kérdések mellett kézműves foglalkozások teszik gyakorlativá az együttlétet: volt üvegfestés, mézeskalács-díszítés, képeslaphímzés. De közösen készítettünk vacsorát is: hidegtálakat, salátákat, virágdíszítést az asztalra – és gyertyafényes közös vacsora volt. Nem feledkeztünk meg a hazaszeretetre nevelésről sem: kirándultunk a Szentendrei- szigetre, ahol fölkerestük például Magyar Gábor háziorvos ősmagyar állatokat befogadó farmját. Környezetünk szociális kérdéseit is érintettük – együtt néztük meg a Teréz anyáról készült filmet, s megtapasztaltuk, milyen reálisan látják fiataljaink a családok és egyének szociális problémáit közvetlen környezetükben. 2009-ben továbbfejlesztjük az Isten nőnek teremtett programot: 13-15 éves lányoknak egyhetes táborozást szervezünk július 20. és 26. között, 16-19 éves korig pedig két hétvégén várjuk az érdeklődőket: az elsőn már túl vagyunk: január 30. és február 1. között volt. Jutott idő farsangi álarckészítésre is. Ezen a hétvégén arcunk nőies vonásait fedeztük fel. Arcunk valóban bensőnket adja vissza, ahogyan a magyar nyelv mondja: a lélek tükre. Megbeszéltük, hogyan tegyük szebbé az arcunkat, vagy ragadjunk le kizárólag a kozmetika segítő trükkjeinél? Áttekintettük valódi és lelki sminkkészletünket. Tizenkét jelentkezőt vártunk, s annyian is érkeztek Veszprémből, Szegedről, Budapestről és helyből, Tahitótfaluból is. Szakmai segítőnek meghívtunk egy kozmetikust is. Nem azért, hogy a mai szépségipart reklámozzuk ezzel, de a lányoknak külső szépségük felismerése is fontos… Mi a szép? Audrey Hepburn szeméből sugárzott a szépség… Másik programunkat ősszel tervezzük. Október 16. és 18. között szüreti mulatságra hívunk mindenkit – sajátos szüretre: színes lelki hétvégét tartunk a pilisi erdőszélen. „Milyen színes egyéniség vagy? Tudod-e? Nem? Most felfedezheted. Istennek milyen alkotása vagy! Rajzolunk, festünk, táncolunk!” Elindultunk valamilyen úton a lányokkal. A visszajelzések, az érdeklődés erőt adnak számunkra, reményünk mindig megújul: amíg vannak olyan fiatalok, akik fogékonyak az üres külsőségektől mentes, a belsőt építő programok iránt, mindig kezdeményeznünk kell és érdemes.
