A rendkívül izgalmas és fordulatos regényhármasban az „első” és a „második” kifejezés óhatatlanul az első és második, vagyis az ó és az új szövetségre enged asszociálni. A Második Alapítványban az úgynevezett mentalisták játsszák a főszerepet, akik sajátos szellemi képességgel rendelkeznek. Az egész galaxist irányító Alapítvány vezető testülete egy asztal körül ülő tizenkét ember, akiket szólóknak neveznek. Elnökük az első szóló, akinek feladata a tárgyalások megindítása, valamint az egész szellemi rendszer forrásának – az Ősradiánsnak – az őrzése. Az alapítványban az egyházra, az asztalban a püspöki testületekre is ráismerhetünk, anélkül, hogy a regény sci-fi metaforáin erőszakot kellene tennünk.
A keresztények meggyőződése szerint a világ teremtője és fenntartója a történelem egy bizonyos korszakában, egy bizonyos kiválasztott nép által üzenetet küldött az emberiségnek: ezt nevezzük kinyilatkoztatásnak. A kinyilatkoztatás latin kifejezése, a reveláció a velum főnévből származik, amely fátylat jelent. Isten fellebbentette a fátylat az emberiség számára legfontosabb titokról. Bármely korban, bármely kisebb vagy nagyobb társadalom a leginkább arra vágyik, túlélésének elsődleges biztosítéka az, hogy rátalál- e az adott helyzetekben igaz és még inkább az egyetemesen érvényes megoldásokra, azokra az igazságokra, melyekhez kapcsolódva megérthető és megvalósítható az emberhez méltó közösség. A történelem korszakai keresztény szempontból úgy írhatók le, mint az ember keresése, nyújtózkodása, hogy a fátylat felemelje, valamint Isten törekvése, hogy az igazságról fellebbentse a fátylat. Asimov regényének Ősradiánsa a keresztények Bibliája, a muzulmánok számára a Korán vagy a buddhizmusban a Páli Kánon.
Az igazságot tartalmazó vagy helyesebben az igazság mindenkori megtalálását elsődlegesen elősegítő képlet, kód, hagyomány és szöveg mindig valamely szervezett közösség kincse. A megszólalás alapja a titokkal való eleven kapcsolat, az elemi odafordulás, aktusa pedig az ihletett szó kimondása. Szó, szólás, szóló – mint Asimovnál – és a szólók, az első szólóval, aki a katolikus egyházban a pápa.
A pápai és püspöki megnyilatkozások a modern világban kissé mást jelentenek, mint abban a korban, amikor még lovas futárok vitték szerte a világba a tekercsekbe foglalt leveleket, kockáztatván azok tartalmát, és a saját életüket nem kevésbé. Ma a cyberparipák hátán azonnali üzenetekké lesznek a bárhol leírt szavak. E közegben az egyházi megszólalások is a korábbit kiegészítő, részben leváltó stratégiát követnek. Újabban a római pápa internetoldalt működtet, a Youtube-on keresztül is szól, s talán azt is megéljük, hogy a Facebookon chatel majd a világ Krisztus-követőivel – és másokkal talán még inkább.
Súlyos kérdés, amellyel a szólóknak folyamatosan meg kell küzdeniük, hogy megszólalásaik a szent forrással való eleven és ihletett kapcsolatból fakadnak-e, és ugyanígy azzal is, hogy kimondott szavuk elég bátor- e a fennálló viszonyok mélyére világítani és a társadalmi igazságtalanságokat prófétai kritikával illetni. Ha a megszólalásokban túlsúlyba kerül az intézményközpontú vagy moralizáló hangvétel, paradox módon éppen az illetékesek akadályozzák meg a fátyol fellebbenését. Ajól megtalált és kimondott szavak viszont felszabadítanak; közel engednek ahhoz a titokhoz, amely mindannyiunk megváltása.
