Kaposvár Rippl-Rónai városa, tele van híres szülöttének emlékeivel. Állandó múzeuma a Róma Villa; nevét viseli a Somogy Megyei Múzeum, egy árnyas utca, egy szépen gondozott park. Hat szobra található a városban. Pontosan számon tartják a város minden pontját, ami emlékéhez fűződik. Jelenleg két különböző kiállításon, a Róma Villában és az Agórában együtt kétszáznegyven alkotása tekinthető meg.
Rippl-Rónai József a XIX. század végi, XX. század eleji európai festészeti stílusforradalmak teremtő erejű művésze volt. Jó tíz éven át a párizsi Art Nouveau, az európai szecesszió programjában volt újító szerepe. Az a szerep nemzetközi rangját biztosította számára. Párizsból hazatérve egymaga modernizálta a magyar festészetet. A képzőművészeti kultúránkat összekapcsolta az európai stílusokkal. Meghonosította az impresszionizmust, a szecessziót, a posztimpresszionizmust és az ő sajátos fauvizmusát, a kukoricás stílust.
A kiállítás legelső szakasza a párizsi korszak. Rippl-Rónai József feleségével, Lazarine-nal a párizsi lakásukhoz közeli Levallois negyed Saint Justin-templomába jártak. A kép alapján átérezhető, hogy a stílusbeli redukció és a tartalom magasrendűsége a Nabi festőkhöz méltón, valóban „próféta” elhivatottsággal párosult.
A korai képek között láthatunk egy igazi zsánerképet, amelyet még Munkácsy tanítványaként festett, Külvárosi szoba belseje Párizsban a címe. Benne még nem a modern Rippl-Rónai szólal meg. Kaposváron azzal kellett megbirkóznia, hogy a közönséget kíméletesen átvezesse a zsánertől egy elmélyültebb, elvontabb irányba. A Kaposváron festett enteriőr képek sorozata úgy hatott, mint a kertész munkája, aki facsemetét nemesít, honosít a szokatlan éghajlati és talajviszonyok között. Rippl-Rónai fantasztikus festészeti programja sikerült, győzött. Az 1906-os budapesti kiállításakor megértették és elfogadták, minden képét megvásárolták. Gazdag lett, övé lett a kaposvári Róma Villa, s ott fogadta, tanulságot, vigasságot nyújtva vendégül látva a modern művészet híveit és többgenerációs művelőit. A Róma Villa országos jelentőségű művészeti centrummá vált az 1910-es évek során. Budapesten mutatta be harmadik stíluskorszakának, a Róma Villában kikísérletezett „kukoricás korszakának” sorozatát.
A stíluskorszak tíz évig tartott, majd kezdett egy újat. A budapesti társasági körökben otthonosan közlekedve, a portrék készítése nyomán indult be az új korszak. Pasztellel festette meg a Nyugat folyóirat íróit, kikhez barátsággal kötődött, Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrincet, az építész Lechner Ödönt, színészeket, szép, fiatal hölgyeket. Megállapíthatjuk, hogy sok ismerős, népszerű alkotással és sok újdonsággal szolgál a kiállítás. Az új kutatási eredményeket összegzi a tárlatot rendező, Horváth János által írt gazdag tartalmú katalógus.
(A kiállítás 2011. december 31-ig várja a hazai és külföldi látogatókat.)
