Nem azért, mert a hozzánk közel állók elutasítók, hanem mert ilyen az emberi természet. A legtöbben megtapasztaltuk már, hogy hiába próbáltuk meggyőzni egy-egy családtagunkat valami fontos dologról, hiába erősködtünk, lepergett róla. Ám ha ugyanazt egy idegentől hallotta, azonnal elgondolkodott a dolgon.
Akár hátra is dőlhetnénk, abban a tudatban, hogy ezen emberi törvényszerűség ellen nem tehetünk semmit. Mi is csak „az ács fiai” vagyunk ismerőseink, rokonaink szemében. A távolról hazánkba érkezett szerzetesek és papok azonban már puszta ittlétükkel felkeltik az emberek figyelmét, szavaiknak pedig különös hitelességet ad áldozatuk, hogy elhagyták otthonukat, megszokott kultúrájukat, szeretteiket.
Néhány éve éreztem meg először mindennek ellenére, mekkora missziós feladat és lehetőség jutott nekem. Házasságkötésem előtt néhányan, egymástól függetlenül nekem szegezték a kérdést: „Ezt komolyan gondolod? – És nem félsz?” Mondhattam volna valami katekézis ízűt, valamit, amit ilyenkor „mondani kell”, de idegenül hangzott volna, és nem is fogadták volna el. Hiszen nem illendő válaszokra volt szükségük, hanem a reményre, hogy lehetséges a boldog, életfogytig tartó házasság (a statisztikai adatok ellenére is), és hogy igaz: az életben mindennek megvan a maga ritmusa, rendje (bármennyire kispolgáriasan hangzik is ez).
Öt év telt el azóta, és néha vadidegenek is megszólítanak, amikor meglátják a karikagyűrűt az ujjamon. Érdekes módon nem azt kérdezik, amit először vártam, hogy mióta vagyok házas, vagy van-e már gyerekünk. Mindig az érdekli őket: nem bántam-e meg?
Most vasárnap gyűjtést rendeznek templomainkban a missziók javára. Óriási szükség van arra, hogy segítsük, támogassuk azokat, legyenek bár papok, szerzetesek vagy világiak, akik a világ távoli sarkaiban hirdetik az evangéliumot, hiszen a legtöbb esetben nagyon szegény vidékeken teljesítenek szolgálatot, ahol a misszió részeként oktatást, egészségügyi ellátást, infrastruktúrát is adnak az embereknek. De arra is szükség van, hogy az általunk végezhető misszió javára gyűjtsünk. Bátorságot, kitartást, őszinteséget, igaz tetteket, igazi válaszokat.
