Mit hoz a jövő? Mit kíván majd az IMF? (Segítségként hozták létre, a „mi bankunk”, és félni kell tőle?) És az EU? (Schuman, Adenauer, De Gasperi kezdeményezésétől miért kellene félni? Nem valami birodalmi központ az, hanem közös jövőnk műhelye, ahol az illetékeseknek okosan kell képviselniük érdekeinket, a katasztrofálisan tönkretett, eladósított ország felemelkedését.
De hát van kiút? Nemcsak szép, biztató szavak?
Mostanában a tiroli hegyek koszorújában fekvő Innsbruckban jártak gondolataim, mert kilencvenedik születésnapja alkalmából sokan idézték a szókimondó, szellemes lelkipásztort, Reinhold Stecher nyugalmazott püspököt. Úgy tűnik, az alpesi tiszta levegő nemcsak a testi egészségnek tesz jót, hanem a lélek látását is élesíti. Mert Stecher mai utóda, Manfred Scheuer a Tiroler Tageszeitungban ugyancsak szembeszáll szorongó gazdasági számítgatásainkkal. A válság körülményei között arra figyelmeztet, hogy egészséges életöröm és remény nélkül nem élhetünk. És ennek mi a reális alapja? Nem más, mint az, hogy Isten nem valamilyen eszményi embert és világot szeret, hanem ezt a konkrét, mai, valóságos embert és világot. Minket. Akármilyen gyarlók vagyunk is.
„Megjelent emberszerető Istenünk” – írja Szent Pál. Ez életörömünk, reményünk alapja. Erre épülhet az emberszerető, családbarát, tisztakezű politika. Nehéz tárgyalásokkal, melléfogásokkal, tisztes célokkal és abban a meggyőződésben, hogy ennek nincs alternatívája.