Csak kilépek a boltból, és érzem a jelenlétét!” Ha valahol, hát bolygónk ama pontján e szavak teljesen valóságosnak hatottak. II. János Pál szülőházától ötven méterre álltunk; a főtéri (immár társszékesegyházi rangra emelt) templom szomszédságában, a szentély előtt a pápa háromméteres szobra, körülötte mécsesek, szalagok és virágok százai.
„A boldogok és a szentek olyan emberek – magyarázta félórával később egy fiatal helybeli önkormányzati hivatalnoknő –, akik engedik, hogy átragyogjon rajtuk Isten világossága, és ennek köszönhetően fáklyaként ragyognak, mutatják a helyes irányt. A boldogok és a szentek olyan emberek, akiket Isten egy időre elküld közénk a Földre, hogy mindenkivel egyaránt szót értsenek, hogy életükkel és szavaikkal szemléltessék számunkra a Teljességet.”
Lengyelországban tovább, északnak utazva itt is, ott is e gondolatok gyakorlati megvalósulását látni. II. János Pál csakugyan a lengyelekkel maradt, most is közöttük van, minden áldott nap. Az Odera partján fekvő Brzeg városka szívében, az 1735-ben épült, lenyűgözően szép Szent Kereszt Felmagasztaltatása-templom szószékén éjjel-nappal ott áll, kartonra festve, szelíd tanítóként. A wrocławi (régi magyar nevén boroszlói), szédületes méretű székesegyház falán pedig az egyik ablakon látjuk viszont: engedi, hogy átragyogjon rajta Isten világossága.
Fotó: Zsille Gábor
