Úrjövet

Advent időszaka arra hivatott, hogy ne így legyen. Hogy még jókor beállítsuk mindennapjaink tán kilendült iránytűjét, és hangzavarban se szalasszuk el a lelkünk legmélyén szólaló hangot.

A befelé fordulás hetei következnek? Igen, de nem úgy, hogy aztán meg se halljuk a körülöttünk élők szavait, kéréseit – s leginkább azt, amit igazán jelentenek.

Az egyre sürgetőbb ünnepi forgolódás időszaka is ránk köszönt most, amikor majd annyiféleképp gondolunk másokra s a nekik szánt ajándékokra, hogy ha nem vigyázunk, végül épp csak legjobb önmagunkat, egy-egy igazán tele szívű percünket, óránkat nem tudjuk nekik adni.

A karácsonyig egyre mélyülő, napról napra formálódó készenléthez szeretnénk hozzájárulni mostani számunk néhány írásával, melyek az ünnep szívéhez segíthetnek közelebb.

Készülődjünk csendesen, várakozzunk tevékenyen az előttünk álló hónapban – hogy egymásra mosolyoghassunk, ha találkozunk az úton.