A párizsi La Croix összefoglalója szerint a marokkói Rabat katolikus egyházmegye püspöki helynöke a marokkói érdektelenséget azzal magyarázta, hogy a vatikáni tárgyalók között nem volt marokkói. Az egyiptomi sajtónak egyetlen lapja, az Al-Masni Al-Yom adott hírt november 3-án a párbeszédről, de nem tett említést arról, hogy ez a 138 értelmiségi tavalyi levelének következménye.
Az Al Azhar egyetem főimámja, Mohammed Sayyed Tantaoui egyenesen úgy nyilatkozott a lapnak, hogy „mindenki ignorálja ezt a konferenciát”. Az Al-Arabi november 4-i számában névtelen olvasóleve azt a kérdést veti fel, egyáltalán miért tárgyaltak az ulemák azzal a XVI. Benedek pápával, aki megválasztása óta „diszkreditálja az iszlámot”. Egy másik olvasó kérdésére, hogy miért nem tudósít a lap a vatikáni összejövetelről, Abdallah Sinnawi főszerkesztő ezt válaszolta: „Nem kaptunk semmiféle információt e tárgyban.” Indonéziában, a legnagyobb muzulmán országban a televízió nem adott hírt a fórumról.
Egyedül az angol nyelvű napilap, a Djakarta Post számolt be viszonylag tárgyilagosan, de röviden az eseményről. A Szentatya regensburgi beszédéről azonban elferdítve ejtett szót: a hatszáz éves idézetet a pápa véleményeként értelmezte. Ezért is mondta Jean Louis Tauran bíboros, hogy a vatikáni szeminárium „az első lépés” volt a párbeszédben. Pedig ha a II. vatikáni zsinat óta történt eseményeket áttekintjük – a Nostra aetate zsinati nyilatkozat 1965-ben, II. János Pál marokkói látogatása 1985-ben, 2001-ben az első pápai mecsetlátogatás Damaszkuszban és XVI. Benedek 2006-os törökországi gesztusai -, megállapítható: ez az első lépés nem előzmények nélküli.
