A feledést azt úgy adta Urunk, hogy még három gyermeket – állami gondozottakat – neveltem fel a sajátjaim mellett. Olyanok lettek életemben, mint egy hétágú gyertyatartó, mely Isten országáért ég el.
„Több fia lesz az elhagyottnak, mint akinek férje van – mondja az Úr. – Tedd tágasra sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran…”
Az Úr szava valósággá vált az életemben, egyre inkább látom az összefüggést a konkrét helyzet megélésében.
Közeledik advent és sürget a zsoltár szava: „Harmatozzatok egek… csepegjétek a szentet…” Látom az emberek nyomorúságát, és fáj, hogy nem kapnak elég vigasztalást. Megfogott cikküknek az a mondata, hogy „ujjongva ismerem fel a másik emberben az Isten képmását…”
Végvári Ágnes
Elsőáldozás a börtönben
Oláh Tibornak hívnak, 1981-ben születtem Salgótarjánban. Hároméves koromig csecsemőotthonban nevelkedtem, mert szüleim nagyon szegények voltak. Később mégis ők neveltek. Születésemkor megkereszteltek, egészen kiskoromtól kezdve – igaz, alkalomszerűen – jártam szentmisére, hittanórára. Kilencéves koromban ismét nevelőotthonba kerültem, ahonnét tizenhét évesen kerültem ki. Alighogy nagykorú lettem, családot alapítottam, élettársammal három kisgyermeket neveltünk egészen 2005-ig. Egy évvel később – bűncselekményeim miatt – börtönbe kerültem, azóta is büntetésemet töltöm Balassagyarmaton.
A falakon belül el tudtam gondolkodni eddigi életemről. Kitisztultak a gondolataim, Isten – akiben korábban hittem, de aztán elfordultam tőle – maga felé fordított. Valószínűleg ő akarta, hogy bűneim miatt börtönbe kerüljek, de akarta azt is, hogy itt megjavuljak és szolgáljam és szeressem őt!
Idén október 5-én – hosszú felkészülés után – járultam először szentgyónáshoz és szentáldozáshoz itt, a börtönkápolnában. Azóta sokkal könnyebb, mert hatalmas lelki teher alól szabadultam fel! Bízom benne, hogy amikor kiszabadulok, Isten odakint is mindenhol velem lesz! Vigyázni fog rám, hogy még a bűnre vezető alkalmakat is elkerüljem, és tisztán tudjam szolgálni őt, családommal együtt!
Ezeket azért írtam le, hogy mások is tanuljanak belőle! Mert a mi bűnös életünket – ha mi magunk is akarjuk – Isten meg tudja változtatni és helyes irányba tudja terelni, hogy embertársaink javára tudjunk cselekedni.
Hogy mindezeket elérhettem, azt elsősorban szeretném megköszönni Budai István büntetés-végrehajtási ezredes, parancsnok úrnak, aki lehetőséget biztosított nekem – a munka és tanulás mellett – az erkölcsi megjavulásra. Továbbá szeretném megköszönni Varga László börtönlelkész úrnak, hogy a közel két éven keresztül tartó felkészítés során megismertetett a katolikus hit alapvető igazságaival. Köszönöm Nagy Richárd káplán atyának is, aki számomra a szentségeket kiszolgáltatta. Ugyancsak hálás vagyok nevelőmnek, Csillag Dorottya büntetés-végrehajtási hadnagy asszonynak, hogy mindezekhez segítő és támogató hátteret biztosított!
Ajánlom minden jó szándékú és hasonló élethelyzetben lévő embertársamnak, hogy kövesse az én példámat. Mivel büntetésem időtartamába még „belefér”, most már a bérmálás szentségének felvételére készülök.
Oláh Tibor
fogvatartott
