A több éve zajló ásatások során először a templom északi oldalán húzódó temetőt tárták fel – ahol mintegy 160 sírt találtak -, majd a déli, nemrégiben pedig a keleti oldalon kezdték meg a vizsgálatokat. A munkálatok során nagy épségben találták meg az itt fekvő budai polgárokat, akik a XIII- XVI. század között temetkeztek ide, s minden bizonnyal a plébániához tartozó hívek voltak. A sűrű és intenzív temetkezési helyen koporsós és textilbe csavart maradványokat egyaránt találtak, valamint együttes temetéseket is feltártak – például gyermekével együtt eltemetett anyát.
A temetőben évszázadok során sűrűn egymásra temetett, melléklet nélküli sírokra bukkantak, viszonylagos épségben. A feltárás során talált övcsatok és kapcsok arról árulkodnak, hogy textilben, ruházatban temették el őket. A déli oldalon például egy rózsafüzér maradványait találták meg.
Nyékhelyi Dorottya, a feltárási munkálatokat vezető régész tájékoztatása szerint 6-8 sírréteget találtak, ami azt jelenti, hogy több évszázadon keresztül temetkeztek ide. Csakúgy, mint napjainkban, a rátemetésnek a középkorban is volt egy időhatára, ezt a budai jogkönyv is szabályozta. Buda legjelentősebb középkori sírfeltárása a jelenlegi. Valódi újdonság, hogy a fővárosnak egy olyan intenzíven használt, beépített területén, mint a budai Vár, ilyen egyedülállóan lehet megfigyelni egy középkori temetőt. A szakértőtől megtudtuk, hogy a leletek további vizsgálatát a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusai folytatják majd, a maradványok korának és nemének meghatározásával.
