Rendszerszintű megfélemlítés, az emberi jogok súlyos megsértése, visszaélések és erőszak. Ezeknek a jelenségeknek világszerte 300 millió keresztény esik áldozatául – állapítja meg a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezet a vallásszabadságról szóló 14. jelentésében, amelyet november 22-én hoztak nyilvánosságra Rómában, a Szentszékhez akkreditált olasz nagykövetségen. A tanulmány, amelyet hat nyelven publikáltak, egy időben jelent meg a szervezet 23 székhelyén szerte a világon. Elnyomástól azonban más vallási kisebbségek is szenvednek. A világban mintegy 300 millió – minden hétből egy – keresztény él olyan országban, ahol üldöztetést kell elszenvednie. Továbbra is a keresztények az emberi jogi túlkapások és visszaélések, az erőszak első számú áldozatai. Mindeközben a Nyugat hallgat, és közömbös az iraki keresztények segítségkérése iránt.
A tanulmány tárgyát képező időszakban – 2016 júniusától 2018 júniusáig – több országban is a vallásszabadság megsértésének erősödése volt megfigyelhető: 38 ország volt színhelye „súlyos vagy szélsőséges visszaéléseknek”. Közülük 21-ben üldözésről beszélhetünk. Ezek a következők: Afganisztán, Szaúd-Arábia, Banglades, Burma, Kína, Észak-Korea, Eritrea, India, Indonézia, Irak, Líbia, Niger, Nigéria, Pakisztán, Palesztina, Szíria, Szomália, Szudán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Jemen. A többi 17 országban – Algéria, Azerbajdzsán, Bhután, Brunei, Egyiptom, Orosz Föderáció, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Laosz, Maldív, Mauritánia, Katar, Tádzsikisztán, Törökország, Ukrajna és Vietnám – diszkrimináció érvényesül. A 38 országból 17-ben a helyzet a romlott a korábbiakhoz képest. Változatlan maradt – mivel már amúgy is nagyon súlyos volt – Észak-Koreában, Szaúd-Arábiában, Nigériában, Afganisztánban és Eritreában, ahol az üldözés „kegyetlen arcát mutatja” – olvashatjuk a Szükséget Szenvedő Egyház olasz szervezete (ACS) elnöke, Alfredo Mantovano és igazgatója, Alessandro Monteduro jelentésének bevezetőjében.
A dokumentumban tárgyalt, leginkább aggodalmat keltő tendenciák közül kiemelkedik az ultranacionalizmus, amely a vallási kisebbségeket az állammal szembeni fenyegetésnek tekinti, és amely a vallási csoportok ellen fellépő nacionalizmus végső elkeseredésének gyümölcse. Ezt a jelenséget elsősorban Indiában, Kínában, Észak-Koreában, Pakisztánban és Mianmarban figyelhetjük meg. Indiában a tanulmány szerint 2016 és 2017 között a keresztények ellen fellépő, többségükben szélsőséges hindu csoportok által elkövetett támadások csaknem megkétszereződtek, számuk elérte a 736-ot. A kisebbségek „fenyegetést jelentenek az ország számára”, jelentette ki nemrég a nemzeti parlament egyik tagja. Kínában az ultranacionalizmus „minden vallással szembeni ellenséges hozzáállásként” nyilvánul meg az állam részéről. A Hszi Csin-ping vezette jelenlegi kormány újabb korlátozásokat vezetett be, például betiltotta az országban a Biblia online árusítását. 2014 és 2016 között 1500-1700 templomot romboltak le, illetve károsítottak meg. A vallásos csoportokra Észak-Koreában is úgy tekintenek, mint amelyek súlyos fenyegetést jelentenek a kormány és a Kim dinasztia személyi kultusza számára. Az országban, ahol a vallásszabadság nem létező fogalom, becslések szerint keresztények ezreit deportálták és zárták koncentrációs táborokba. Pakisztánban a szélsőséges iszlamisták kitartóan ellenzik az istenkáromlást ratifikáló törvény módosítását. Kritikus a vallási kisebbségek helyzete Eritreában, Iránban, Tádzsikisztánban és Türkmenisztánban is. Mianmarból 2017 szeptembere óta mintegy 700 ezer muszlim rohingja menekült át Bangladesbe; ezt a válsághelyzetet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága „az etnikai tisztogatás tankönyvi esetének” minősítette. Törökországban Erdogan elnök nacionalista propagandája igyekszik helyzetbe hozni az iszlám szunnita ágát.
Néhány országban „az iszlamista csoportosulások a korábbinál kisebb mértékben sértik meg a vallásszabadságot, más helyeken azonban súlyosbodott” a helyzet, jegyzi meg Mantovano és Monteduro. Az Iszlám Állam (ISIS) katonai szétmorzsolódása Irakban és Szíria nagy részén „nagy előrelépést” jelent, de nem szabad abba a hibába esnünk, hogy alábecsüljük a fenyegetést, amely mind a mai napig jelen van ezekben az országokban. Az olasz segélyszervezet két vezetője szerint az ISIS katonai legyőzése korántsem jelenti szükségszerűen a dzsihádista mozgalom teljes eltűnését.
Időközben újabb militáns iszlamista mozgalmak bukkantak fel Afrikában, a Közép-Keleten és Ázsiában. Nigériában, úgy tűnik, a Boko Haram teret veszít, jóllehet az iszlamista fulbék pásztorok egyre több támadást követnek el keresztények ellen. Nigert különféle iszlamista csoportok veszik körül: pontosan ezen a környéken rabolták el nemrég Pierluigi Maccalli misszionárius atyát. Az iszlamista fundamentalizmus Indonéziában is aktív: 2018. május 13-án három keresztény templomot támadtak meg, a robbantásoknak 13 halálos áldozata volt. Az országban a buddhisták és a síiták is üldöztetést szenvednek. Bangladesben egy merényletben 22-en haltak meg. Palesztinában a keresztény közösség helyzete egyenesen drámai.
A Gázai övezetben az utóbbi hat év során a keresztények száma 75 százalékkal csökkent: körülbelül 4500-ról 1000-re.
2016 és 2018 között Egyiptomban öt súlyos merénylet történt, a legutóbbit tavaly november 2-án, egy zarándokbusz ellen követték el Minyában. Az egyiptomi keresztény közösség számára további nehézséget jelent, hogy a szélsőségesek gyakran intéznek támadást kamaszok, lányok és asszonyok ellen: elrabolják, majd erőszakkal arra kényszerítik őket, hogy térjenek át az iszlámra.
Idén áprilisban legkevesebb hét lányt raboltak el Egyiptomban. Hasonló sors vár évente mintegy 1000 keresztény és hindu lányra Pakisztánban is.
Európában erősödik az antiszemitizmus, állapítja meg a jelentés, majd hangsúlyozza, hogy 2016 és 2018 között „szintén vallási gyűlölködés által motivált” terrortámadások hullámai vonultak végig Nyugaton, bizonyítva, hogy „a szélsőségek jelentette fenyegetés immár egyetemes, tagadhatatlan és mindenütt megfigyelhető jelenség”. A jelentés végül úgy fogalmaz: a „közömbösség kerítése” mögött „a sebezhető hitközösségek tovább szenvednek”, és „a szekularizált Nyugat” tudomást sem vesz róluk. A nyugati kormányok többsége nem adja meg a „szükséges segítséget” „a menekültek közösségeinek, hogy visszatérhessenek hazájukba, ahonnan menekülni kényszerültek”.
Tavaly júniusban 25 650 keresztény – a 2014-es lakosságnak mintegy a fele – tért vissza Irakba, a Ninivei-síkság városaiba, köztük Karakosba. A jelentés arról is említést tesz, hogy az újjáépítési munkálatok elsősorban egyházi és segélyszervezetek segítségével valósultak meg, enélkül „a régió keresztény közösségének az eltűnés veszélyével kellett volna szembenéznie”. A jelentés konklúziója meglehetősen keményen fogalmaz: „A nyugati kormányok, amelyekhez folyamodványokkal és sürgető segítségkérésekkel fordultak, csalódást okoztak a keresztény és a jazidi közösségeknek, amelyek a népirtások valódi áldozatai.”
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia karácsonyig tartó gyűjtést hirdetett üldözött keresztény testvéreink megsegítésére.
Fordította: Koszoru Péter
Forrás és fotó: Agensir
