1993–2013

A XX. század vége felé — a katolikus hívek számának növekedése és az eredményes lelkipásztori tevékenység érdekében – esedékessé vált a túlságosan nagy kiterjedésű és ezért nehezen kormányozható egyházmegyék újrafelosztása.

E kérdésben II. János Pál pápa 1991. augusztus 16. és 20. között tett magyarországi látogatása hozott fordulópontot, a szentatya ugyanis maga is érzékelte az egyházmegyék egymáshoz viszonyított aránytalanságait. A lelkipásztori látogatást követően kezdődött meg az új egyházmegyei határok kialakítása. A változások az egész ország területén kedvező fordulatot hoztak. Budapest az Esztergomi főegyházmegyéhez került, melynek új elnevezése Esztergom–budapesti főegyházmegye lett. (A fővárosnak azelőtt nem volt saját püspöke, és három egyházmegye osztozott a területén.) Újrarajzolták az Egri egyházmegye határait is, amely huszonnégyezer négyzetkilométerével korábban az ország területének egynegyedét fedte le.

Az egyházmegyék határainak módosításáról szóló elképzelés megtárgyalását már 1992-ben programjára tűzte a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia. Szóba került az Egri egyházmegye két részre osztása is.


Az egyházmegyei határok kiigazítására létrehozott bizottság tervei között szerepelt, hogy az egyik újonnan kialakítandó egyházmegye Egertől megkapja a Tiszától keletre fekvő területeket, a Szeged–csanádi egyházmegyétől pedig annak északkeleti részét, s az így létrejövő új egyházmegye Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye területét foglalja majd magába. Püspöki székhelynek két várost, Nyíregyházát vagy Debrecent javasolták. A nyíregyházi székhely felállítását indokolta a város katolikus túlsúlya és jól kiépített egyházi szervezete. A debreceni püspökség mellett szólt a város kulturális rangja, az ökumenikus szempontok, valamint az a tény, hogy a város valamikor a nagyváradi apostoli kormányzó székhelye volt.

1993. január 23. és 30. között az MKPK az ötévenként esedékes ad limina látogatáson vett részt Rómában. Az Angelo Sodano államtitkárral folytatott tanácskozás kiemelt témája volt az egyházmegyei határok kérdése.

II. János Pál pápa 1993. május 30-án, pünkösd ünnepén kelt, Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójával megváltoztatta a magyar katolikus egyház szervezeti felépítését. Egy kivétellel valamennyi egyházmegye határait módosította, és két új egyházmegyét hozott létre azzal a céllal, hogy kiegyenlítődjenek a létszám- és területbeli különbségek. A Kaposvári egyházmegye a Veszprémi egyházmegyéből, a Debrecen–nyíregyházi egyházmegye pedig az Egri érsekség keleti és a Szeged–csanádi püspökség északi részéből nyerte el mai területét. A pápa a Debrecen—nyíregyházi egyházmegye főpásztorává Bosák Nándor egri szemináriumi rektort nevezte ki.

Angelo Acerbi apostoli nuncius a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival 1993. június 1-jén ismertette hivatalosan a pápai bulla rendelkezéseit.

Az újonnan alapított Debrecen–nyíregyházi püspökség Szent Anna tiszteletére épült székesegyháza Debrecenben, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült társszékesegyháza pedig Nyíregyháza városában van.

1993 és 2010 között 23 templom, illetve nyilvános kápolna épült az egyházmegyében. A plébániák száma 56. Az egyházmegye lelkipásztori szolgálatában 111 fő akolitus (lelkipásztori kisegítő) és ezen belül a hitoktatásban 159 fő (62 pap, 97 világi hitoktató) vesz részt. A 2012-es tanévben az egyházmegye területén 14 968 gyermek részesült az iskolai, illetve a plébániai hitoktatásban. Az egyházmegye területén és fenntartásában működő öt katolikus oktatási és nevelési intézményben tanulók száma 2012-ben 3 714 fő volt. A szentségekben (keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, házasság) tavaly 3 426 fő részesült.

Sajtóiroda,

Debrecen–nyíregyházi egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..