Fotó: Petrőczi Éva
Idén Keszthelytől nem messze, a Zalai-dombság egyik termálfürdőjében, Kehidakustány kehidai részén vakációztunk. A fürdőzés mellett naponta kirándultunk egy-egy nevezetes településre, elsősorban a megye méltatlanul kevéssé ismert „templomos falvaiba”. Először, már első ottani esténken, a Zala megye csodájaként is emlegetett kallósdi Szent Anna-kerektemplomot, a Veszprém megyei ösküi templom építészeti rokonát néztük meg. Ez a csodálatos épület az Árpád-kori kerektemplomok (rotundák) egyik legszebbike. A ma már csak kevesebb mint száz főt számláló falucska temetőjében szabadon álló épületet első formájában a komári Orosz unokája, Karacs fia, Miklós építette, 1260 körül. Először az ő végrendeletében esik róla említés. 1263-ban már úgy emlegetik a feljegyzések, mint Nagykalos falu Szent Miklósnak szentelt plébániatemplomát. A XIV. században már a kapornaki apátság birtokrésze volt. A XVII. században a török támadások miatt a falu is, temploma is elárvult, területét bozót verte fel. 1711-ben azonban a templom maradványait kiszabadították a bozótból, s 1740-ben Békási Imre kapornaki apát újraépíttette. Kupolaszerű teteje az 1800-as években készült. Ahogy a falu népessége növekedni kezdett (ez, sajnos, nem a jelen helyzet!), befogadóterét előcsarnokkal bővítették. Ezt azonban 1989 és 1993 között a műemléki munkák során elbontották, mivel nem illett a kerektemplomokra jellemző, harmonikus formához. A templom román stílusú. Jellegzetessége, hogy külső falait féloszlopos tagolósávok, úgynevezett lizénák erősítik. A falat enyhén csúcsíves ablakok is tagolják, s a belső térben nyolc, szintén csúcsíves ülőfülkét vágtak a falba. A kápolna kupolája ugyancsak román stílusjegyeket mutat. Berendezése, néhány széket és egy szerény Szent Anna-képet leszámítva, voltaképpen nincs. Az 1990-es években lent, a faluban új templom épült, itt tehát már nagyon ritkán miséznek, legfeljebb egy-egy nyári esküvő és hangverseny tiszteletére nyitják ki ezt az első számú középkori templomgyöngyszemet, amelyet az itt közölt felvételeken alkonyi fényben mutatunk be. Kallósd maréknyi lakosa és a zalaiak méltán büszkék erre a tájba simuló épületre.
Bár nem körtemplom, rokona a kallósdinak a közeli Kehida falu ugyancsak XIII. századi, szintén román stílusban épült, dombtetőn megbúvó temetőkápolnája. Először 1719-ben állították helyre, miután korábban ez is a vérzivataros török uralom egyik áldozatává lett. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben gondoskodott arról, hogy a templom visszakapja eredeti formáját. A kicsinységében is felejthetetlenül szép épületnek történelmi jelentősége is van: Kehida község birtokosainak, Deák Ferenc családjának szolgált temetkezési helyül. Az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, „a haza bölcse” természetesen nem itt nyugszik, hiszen birtokát eladta, hanem a Kerepesi temető Deák-mauzóleumában.
E két zalai zarándoklatunkat rögzítő soraimnak talán van legalább egy, nem érdektelen tanulsága. Az, hogy Keszthely és Balatonfüred közismert kincsei mellett a térségben, illetve a Balatonnál nyaralóknak érdemes megismerkedniük az ottani rejtettebb értékekkel is. E becses építmények szakrális, továbbá történelmi és egyháztörténeti jelentősége mellett azért is, mert tájba komponáltságuk még azokat is megérinti, megszólítja, akik általában kevéssé érdeklődnek a műemlékek iránt.
Türje csodái
Másfél felejthetetlen órát töltöttünk a Zala megyei Türjén, az ottani, román stílusú premontrei apátsági templomban, s a ma öregotthonként szolgáló kolostorban. Amikor néhány nappal korábban meghallottam a Türje településnevet, azonnal felkaptam a fejem, hisz életem egyik legelső, mindmáig nagyon kedves regénye volt Makkai Sándor erdélyi püspök író regénye, a Sárga vihar. Ennek egyik szereplője Türje Dénes, IV. Béla király egyik bizalmi embere, s a muhi csatában megmentője, a későbbi bán. Nem vagyok ugyan „középkorász”, csak „kora újkorász”, de a falu nevéből ösztönösen megéreztem, hogy csak ő lehetett a gyönyörű apátság alapító kegyura és folyamatos támogatója. A nyers téglafelületű épület homlokzatát és tornyait Lux Kálmán restaurálta, s a barokk kori homlokzati vakolat alól feltárta az eredeti ablakokat. Azt már első pillantásra észlelhetjük, hogy egy Zsámbék és Ócsa rangú építészeti emléket láthatunk. Türjének nem maradt fenn az alapító oklevele, de Kovács I. Endre, a 2014-ben meghalt tudós premontrei szerzetes A türjei prépostság története című, a helyszínen is kapható, értékes könyvéből tudjuk, hogy a templom első formájában már 1234-ben állt. A szépséges látnivalók közül a leghíresebb az I. (Szent) László királyunk lovagi vitézségét hirdető freskó, amely méltó párja a téma ócsai, vizsolyi, tereskei és felső-Tisza-vidéki ábrázolásainak. Erről a falfestményről több publikáció született, mások mellett Lángi József és D. Mezey Alice tollából. Ezenkívül érdemes odafigyelni az 1478-ból származó szentségtartóra, a különböző mesterek munkáit dicsérő gyámkövekre, s a belső ívek szép festésű liliomaira is. A templom későbbi életrajzából pedig Dorfmeister és Maulbertsch freskóira, illetve a Peppert Nándor és Fia szombathelyi orgonaépítő cég remekére, az 1800-as évek második feléből. Különleges látványt kínálnak a templomfalak egymásra rétegezett, így palimpszeszt-szerű, mert több korszakot és stílust felidéző kisebb freskórészletei is. Figyelemre méltó továbbá a templommal szomszédos XVIII. századi premontrei kolostorépület – ma idősek otthona – ebédlőjének mennyezeti Maulbertsch-freskója, a Jákob a kútnál. Szép ráadásként az apátsági kolostoregyüttes melletti kis parkban ott várja a látogatókat Türje Dénes 2002-ben készült, fából faragott, méltóságot sugárzó szobra.
Egy kis gyakorlati tanács az odalátogatni kívánóknak: a templomi és kolostori séták kalauza az apátsághoz ezer szállal kötődő, rendkívül tájékozott Ágh Lászlóné, akinek a 06/30-333-5570-es telefonszámon lehet jelezni egyéni látogatók és csoportok érkezését. Jó volna, ha minél többen jönnének el ide, szakemberek és laikusok, tiszta és jóízű „Árpád-kor-kortyokért”! Méltó kirándulási célpont ez az épületegyüttes a Balatonon, Hévízen, Kehidán, Zalakaroson vagy más zalai fürdőkben pihenők számára. Az apátsági templomban olykor hangversenyeket is tartanak, a mindenkori külön rendezvényekről a csornai prépostság honlapjáról lehet értesülni.
Deák Ferenc mesélő kehidai kúriája
Kehida fő nevezetessége az ottani Deák-kúria, ez az L alakú, otthonos és nyugalmat sugárzó, földszintes épület, amely csaknem kétszáz évig volt a család birtokában. Minden idők egyik legbeszédesebb tárlata látható itt a „haza bölcséről”, a szokásos közhelyek nélkül, középpontban az őt dajkáló, majd büszkén ünneplő Zala vármegye és a neves történelemfundáló politikus kapcsolatával. Ennek egyik megható emléke az a karosszék, amelynek kárpitját Zala megye hölgyei hímezték számára, elismerésük jeléül.
A történelmiek mellett számtalan magánrelikvia is szerepel a kiállításon, például Deák homeopátiás gyógyszereinek fiolái, s az általa faragott fapapucs, körte- és almafigurák, amelyek elkészítése közben ki tudta kapcsolni magát az országos gondokból.
Ő maga így vall erről a nem igazán közismert kedvteléséről: „Közdolgok, magándolgok gyakran fölháborítanak. A fúrás-faragás megnyugtatja, lecsillapítja a lelket.”
Az egyik szobában ott áll, ugyancsak a személyesség képviseletének jegyében, az a borvörös, füles bársonyfotel is, amelyben élete utolsó napjait töltötte, súlyos asztmával küszködve, megharcolva minden korty levegőért. Tehát, voltaképpen ez Deák Ferenc rendhagyó halálos ágya. A vég perceiben, az Angol Királynő Szállodában, ahol tizenöt évig élt, Kovács Sebestyén Endre orvos, Vörösmartyné Csajághy Laura, továbbá gyámleánya, Vörösmarty Ilona, Széll Kálmán és Sibrik ’48-as honvédőrnagy volt vele, továbbá a hagyatéka gondozásával megbízott Vörösmarty Béla. Ekkor már régen nem volt kehidai lakos; a kúriát 1808-tól 1854-ig tekintette otthonának. A tárlaton számtalan bizonyítékát láthatják a látogatók Deák Ferenc és a Vörösmarty-család testvéri barátságának is. Ha rajtam múlna, minden iskolást elhoznék ide, felsősöket és középiskolásokat, egy interaktív kunsztok és technikai kütyük nélkül is meggyőző és lelket-értelmet megérintő barangolásra. A tárlat anyagának jól elkülöníthető része a hitéleti vonatkozású dokumentumok és alkotások gyűjteménye. Ezek közül a legértékesebb a XVI. századi Kehidai Piéta, egy ritka szépségű, hársfából faragott parasztbarokk szobor, amelynek az a különlegessége, hogy a halott Jézus feje anyja bal karján nyugszik. Mária testes figurája a kor paraszti szépségideálját testesíti meg. A szobor ismeretlen szerző műve, korábban a kehidai plébánián őrizték, s a veszprémi érsekség 2006-ban ajándékozta oda a 2004-ben megnyílt kiállítás anyagát még gazdagabbá téve. A tárlat talán legszebb idézete a következő, 1848-ban elhangzott mondattöredék: „…törvényjavaslatokkal foglalkozom, de lelkem a hazát fenyegető veszélyek elhárításának gondjain csügg…” (1848) Ez a veszélyelhárító magatartás az egyik oka annak, hogy a Deák Ferenc iránti szeretet nem halványult el az időben…
Egyedül azt hiányoltam, hogy sem képeslapok, sem ismertető füzet nem készült a kúriáról. Szép, a YouTube-on közkinccsé tett film azonban igen. Nagy öröm viszont, hogy fényképezni ingyen és bérmentve lehet, azoknak is, akik nem írnak a látottakról. A kiállítás nyitvatartása: április 1-jétől szeptember 30-ig – hétfőt kivéve – minden hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 12-ig. Október 1-jétől március 31-ig pedig 10-től 4-ig, vasárnapi és hétfői szünnapokkal.
