XVI. Benedek Afrikában

Ennek során utazása célállomását, a nyugat-afrikai Benint a külső és a belső béke hazájának nevezte, ahol működnek a demokratikus intézmények. A különféle vallások követői ebben az országban békében élnek egymással.



Az újprotestáns közösségek sikeres, gyakran agresszív terjeszkedéséről azt mondta, hogy ezeknek a felekezeteknek a sikerét világszerte az magyarázza, hogy kevéssé intézményesek, üzenetük egyszerű és érthető, látszólag konkrét. Mindez azonban nem nyújt eléggé szilárd alapokat. A katolikus egyház feladata megújítani hitét, hogy érthetően továbbítsa a krisztusi üzenetet.

A pápa szólt arról is, hogy Afrika politikai vezetőit az önzés leküzdésére fogja buzdítani. Afrika nagy problémái és nehézségei ellenére tele van életerővel és életkedvvel, lelkesedéssel, vallási érzülettel és reménnyel. Végül a néhai benini érsekhez, a 2008-ban elhunyt Bernardin Gantin bíboroshoz fűződő barátságáról beszélt. A pápa kíséretében mintegy ötven tudósító utazott, akikhez a helyszínen több mint ezer akkreditált újságíró csatlakozott.




A pápát Benin fővárosában, Cotonouban a köztársasági elnök,
Yayi Boni és felesége, továbbá Cotonou főpásztora, Antoine Ganyé érsek fogadták állami vezetők, püspökök, hívek jelenlétében. A pápa első beszédében utalt arra, hogy látogatása az ország evangelizálásának százötvenedik évfordulóján zajlik, és ennek alkalmából nyújtja át a főpásztoroknak az Africae munus (Afrika feladata) című szinódus utáni apostoli buzdítását. Végül szólt arról is, hogy imádkozni kíván Gantin bíboros sírjánál.

A modernség ne keltsen félelmet, de ne is jelentse a múlt feledését
mondta XVI. Benedek. Óvatosan kerüljék ki azokat az akadályokat, amelyek az afrikai kontinensen és másutt is jelen vannak, mint például a piac és a pénzügy feltétel nélküli hatalma, a végsőkig fokozott, meddő törzsi nacionalizmus, amely gyilkossá válhat, a vallásközi feszültségek szélsőséges kisarkítása a közjó kárára, vagy az emberi, kulturális, etikai és vallási értékek széttöredezése. A korszerűsödés mindig az általánosan elismert hagyományos értékekre alapuljon tette hozzá.

A szentatya a főváros székesegyházában felidézte két benini főpásztor,
Christophe Adimou és Isidore de Souza érsekek alakját, akiknek a földi maradványai a katedrálisban pihennek. Mindketten az evangéliumot és Isten népét szolgálták egész életükön át. Isidore de Sousa az igazság barátja volt, és fontos szerepet töltött be az ország demokratikus átalakulásában.
 
A lenéző előítéletek ellen
A szentatya november 19-én állami vezetőkkel és a különböző vallások vezetőivel találkozott. Bírálta a nyugati szemléletben Afrikával szemben megnyilatkozó lenéző előítéleteket, az erkölcsi prédikációk iskolamesteri hangnemét vagy a pusztán kíváncsi etnológiai szemléletet. Mintha csak azt vennék észre, ami hiányzik Afrikában. Ez rövidlátó szemléletet tükröz. Az afrikai politika és gazdaság vezetőinek erkölcsi felelősséggel kell eljárniuk. „Ne fosszátok meg népeiteket a reménytől! Tegyétek számukra világossá a döntések értelmét” — hangsúlyozta. A botrányok, a korrupció, az igazságtalanság és az erőszak sajnos nem csak Afrikát jellemzik. A vallásközi párbeszéd olykor nehéz, sőt igazán nem is indul úgy, ahogy szeretnénk. Ám e párbeszédnek sokféle formája, foka van.
 
A vallási közömbösség ellen
A szentatya Gantin bíboros sírjánál imádkozott, majd papokkal, szeminaristákkal, szerzetesekkel és elkötelezett világi hívőkkel találkozott Ouidahban. Beszédében szót emelt a Nyugat-Afrikában oly nagy mértékű vallási keveredés ellen. A megalapozott keresztény hit hatékony ellenszer a félrevezető vallási szinkretizmus ellen. A hagyományos vallási értékek csak addig és annyira megőrizhető értékek, amíg és amennyiben nem ellenkeznek Isten szeretetével, a szentségekkel és az egyházzal. Isten szeretete szabadíthat meg az okkultizmustól, győzheti le a „gonosz szellemeket”. Megköszönte elkötelezettségüket a nehéz feltételek közepette. A papoknak egyéniségükkel mint értékes kristályoknak Jézus Krisztust kell tükrözniük tette hozzá. A kispapokat arra figyelmeztette, hogy hivatásbeli életük személyes istenkapcsolatuktól és tanulmányi, spirituális felkészültségüktől függ.

November 19-én este a pápa az ország püspökeivel találkozott. Megemlékezett arról, hogy 1861. április 18-án szálltak partra Ouidahban az Afrikai Missziók Társaságának első hithirdetői. Ez a jubileum
mondta legyen a lelki megújulás lehetősége a hívek és közösségeik számára. A főpásztorok feladata, hogy ennek körvonalait meghatározzák Isten szava fényében. A hit éve, amelyet a pápa a II. vatikáni zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából hirdetett meg, minden bizonnyal megfelelő alkalom lesz arra, hogy a hívek ismét felfedezzék és elmélyítsék az Üdvözítőbe vetett hitüket.

Ahhoz, hogy a világ higgyen az egyház által hirdetett isteni szóban, nélkülözhetetlen Krisztus tanítványainak egysége. A nehézségek láttán
buzdított a szentatya , amelyekkel a püspököknek olykor szembe kell nézniük, ne bátortalanodjanak el. Nélkülözhetetlen a szilárd alapokra épülő humánus, intellektuális és spirituális képzés a fiatalok személyes, pszichológiai és érzelmi egyensúlyának megvalósulásához. Ez előkészíti őket arra, hogy vállalják a papi élet valóságait, különösen személyes kapcsolataik terén. Az oktatók, nevelők szükséges emberi és értelmi felkészültségükön túl fordítsanak nagy gondot arra, hogy előrehaladjanak az életszentség útján, és ebben segítsék a rájuk bízott fiatalokat is.
 
„Legyetek Krisztus világossága Afrika földjén”
November 20-án reggel nyolcvanezren vártak a szentatyára a város Barátság-stadionjában és környékén. A hit háromnapos ünneplésének csúcspontját jelentette ez a szentmise, amelyen a pápa a földrész minden püspökének átnyújtotta Africae munus kezdetű apostoli buzdítását.

Beszédében a szenvedők, a betegek, az AIDS-cel és más betegségekkel fertőzöttek, a társadalom által elfelejtett személyek felé fordult: Minden beteg, minden szegény megérdemli tiszteletünket és szeretetünket, mert személyén keresztül Isten a mennybe vezető utat jelöli meg számunkra. Arra buzdította a híveket, hogy a misszionáriusok nyomában legyenek Krisztus hiteles tanúi. Százötven évvel az evangelizálás megkezdése után még sokan vannak, akik nem hallották Krisztus üdvözítő üzenetét. Vannak, akik ellenállnak és nem nyitják meg szívüket, másoknak gyenge a hitük, vagy úgy élnek, hogy nem veszik figyelembe az evangélium valóságát, önző módon azt gondolva, hogy a könnyű nyereség, a hatalom jelentik az emberi élet végső célját. Csak Jézus Krisztusban találjuk meg a teljes életet, csak ő szabadíthat meg bennünket minden félelmünktől és aggodalmunktól
mondta a szentatya.