„Vonulj ki a pusztába!”

Mivel a lelkinap mottója Boldog az az ember, akinek szíve zarándokútra készül volt, ezért az atya erre építette fel gondolatait is. Hogyan kell indulnunk a zarándokútra? „A nagyböjt egy indulási időszak” – mondta, majd kiemelte: Isten egy előre elkészített helyre vár minket. Olyan helyre, amely megéri, hogy végig kell mennünk a pusztában. Nekünk „csak” el kell indulnunk, és rá kell hagyatkoznunk. Az elinduláshoz azonban szükség van néhány dologra: először is vissza kell tekintenünk, mennyi ajándékot, kegyelmet kaptunk már az életünk során, amelyet magunkkal vihetünk. Másrészt össze kell pakolnunk: ki kell válogatni, hogy mi az, amit magammal viszek, és mi az, ami nem kell – ezeket a nagyböjt eleji gyónásban Isten kezébe kell tennem ahhoz, hogy ne nehezítsék az utat. A beszéd után a szentségi Jézus előtt folytatódott az imaest. A sivatagot szimbolizáló oltárdíszek, a kövek között elrejtett igekártyák és a lelki elmélyülést segítő énekek kézzelfoghatóvá tették Krisztus jelenlétét.