A belátható jövőben kilencmilliárdra nő a föld népessége. Ezt a növekvő embertömeget etetni kell, energiával és vízzel kell ellátni. A népesség mintegy hatvan százaléka Ázsiában él majd, ahol a fő táplálék a vízigényes rizs, ezért kétszer annyi öntözött területre lesz szükség, mint jelenleg. A vízigény Ázsiában várhatóan a háromszorosára nő, Afrikában megduplázódik, Dél-Amerikában is másfélszeresére emelkedik. A népesség hatvan százaléka a városokban tömörül, ami tovább súlyosbítja ezt a problémát. A mai vízhelyzet is szörnyű ellentmondásokat, igazságtalanságokat mutat. Több mint egymilliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez. Két és fél milliárdan élnek úgy, hogy még „pottyantós vécé” sincs a közelükben. A vízhez kapcsolható betegségek (például a kolera) az első számú haláloknak számítanak a világban. Naponta hatezer kisgyermek hal meg a rossz, fertőző víz vagy éppen a víz hiánya miatt. Ugyanakkor a természetből kivett víz negyven százaléka a pazarlás, a nem megfelelő használat vagy a nem megfelelő műszaki színvonal miatt nem vagy rosszul hasznosul, s a felhasznált víz többségében súlyosan szennyezetten kerül vissza az élő vizekbe. Közhelyszerűen azt szokták mondani, hogy fogy az édesvíz. Ez persze tudományosan nem igaz, hiszen a földi körforgásban részt vevő víz mennyisége állandó. Ellenben, ha az egy főre jutó hasznosítható vízkészletet nézzük, akkor ez az érték egyes szerzők szerint az elmúlt negyven-ötven évben tizenháromezerről ötezer köbméter/fő /évre csökkent. A világ nem nézheti tétlenül ezeket a tendenciákat.
A napokban zajlik a Budapesti Víz Világtalálkozó. Hazánk fővárosába sereglettek a vízügyi szakma kitűnőségei, itt vannak a világ vízügyeit meghatározó „hidrodiplomaták” és a nemzetközi nagypolitika meghatározó személyiségei is. Az, hogy a Víz Világtalálkozó Budapesten ülésezik, Áder János köztársasági elnök kezdeményezése és a magyar diplomácia nyilvánvaló sikere. A nemzetközi találkozó fő feladata, hogy ajánlásokat fogadjon el a fentebb éppen csak jelzett ellentmondások, riasztó tendenciák leküzdésére. A tervezett „Budapesti Nyilatkozat” része annak a folyamatnak, amelyet a Rio+20 ENSZ-konferencián indítottak el. Elhatározták ugyanis, hogy 2015-re olyan fejlesztéspolitikai iránymutatást, fenntartható fejlődési célokat dolgoznak ki, amelyek segítenek a világ felismert nagy gondjainak megoldásában. Ennek a jegyében, s különösen annak érdekében, hogy az ajánlások kellően konkrétak és megvalósíthatóak legyenek, a világtalálkozó öt blokkban tárgyalja a tennivalókat. Ezek közül szociális szempontból a legfontosabb a tiszta ivóvízhez és az alapvető szanitációhoz való hozzáférés biztosítása minden ember számára. Emellett és ennek érdekében is tárgyalják az integrált vízgazdálkodás, a vízzel kapcsolatos kormányzás, a finanszírozás, valamint természetesen a víz és a környezet összefüggéseinek kérdéseit.
A világtalálkozó üzenete hazánknak is szól. Egyfelől megtiszteltetés a magyar vízmérnöki szakma számára, hogy a nemzetközi csúcstalálkozót a magyar fővárosban rendezik meg. Másfelől pedig lehetőség számunkra, hogy a tárgyalások tapasztalatai révén is gyarapodjunk tudásunkban.
A szerző vízépítőmérnök
