Az őszirózsák (Aster, csillagvirág) fajtáinak se szeri, se száma, minden évben újabb és újabb változatokat hoznak létre keresztezések, illetve szelekciók során. Nyár végétől késő őszig színpompába öltöztetik a kertet és a temetői sírokat, a lakásban pedig még tovább virítanak.
A verbéna (képünkön egy nemes változata látható) hosszú Csipkerózsika-álmából ismét felébredt. Nagyanyáink a télire való savanyúságokba mindenféle „fűszerszámokat” tettek, ezek egyike volt a közönséges vasfű, azaz a verbéna száras, leveles ágacskája.
A verbéna fő virágzási ideje májustól szeptember végéig tart, ám nyár végi metszéssel meghosszabbítható ez a folyamat egészen a fagyok beálltáig.
Akad lágy- és fásszárú, egynyári, kétéves és évelő fajta is. Legelterjedtebb a kerti verbéna, amelynek sok, vízszintesen heverő szára van. A kissé felfelé álló szárvégeken nyílnak az apró virágok, ernyőszerű csomókba rendeződve.
A verbéna nemcsak dísz- és fűszernövény, de a belőle készült teával gyomor-, máj- és epebántalmakat is gyógyítanak.
A téli kopárság előtt még utoljára színpompába öltözik jó néhány bokor is. Amikor más növények már befejezték idei pompázásukat, csupán akkor derül ki, milyen élénk színekben ragyog a tűztövis bogyója, a kecskerágó pedig virágzuhataggal kelleti magát. A kínai lilabogyóra (Callicarpa) pillantva is csak késő ősszel veszi észre az ember, micsoda pompás, lila gyöngybogyók sokaságát mutató dísznövény lett a kis semmitmondó bokorból!
