Az ókori fellegvár lábánál június 20-án nyitotta meg kapuit Athén legifjabb látványossága, az új Akropolisz Múzeum. A svájci-amerikai sztárépítész, Bernard Tschumi és görög társtervezője, Michael Photiadis egy jelenleg is feltárás alatt álló, antik és középkori emlékeket egyaránt őrző romterület fölé álmodta meg a betonlábakon nyugvó, huszonháromezer négyzetméter alapterületű hipermodern üvegpalotát, amelynek harmadik szintjéről különösen csodás panoráma nyílik a város központjára és a szent hegyre. Athén múltjának legértékesebb darabjait helyezték el a minden tekintetben világszínvonalú múzeumban, méltó módon bemutatva az Akropolisz valamennyi korszakát, a preklasszikus kortól kezdve az épületegyüttes lassú pusztulásáig. A négyezer műtárgy között láthatók többek között a főtemplom, a Parthenon két és fél ezer éves megmaradt szobrai. A pazar kivitelezésű kiállítóterekben jelzik azokat a hiányzó alkotásokat is, amelyek jelenleg a British Museum gyűjteményét gazdagítják. A XIX. század elején ugyanis a török uralom alatt álló városban Thomas Bruce Elgin angol diplomata megvásárolta a Parthenon (és több más jelentős antik athéni templom) néhány frízét, kariatidáját és domborművét, melyeket helyükről kiemelve hazavitetett Londonba…
Görögország az új Akropolisz Múzeum átadásával immár határozottabban léphet fel az úgynevezett „Elgin-márványok” visszakérése/visszatérése érdekében, hiszen a brit ellenállás legfőbb indoka eddig az volt, hogy Athén nem képes méltó és megfelelő technikai színvonalú helyet biztosítani a felbecsülhetetlen értékű szobroknak. Döbbenetes tény, hogy a görög kulturális örökség tárgyi emlékeinek negyven százaléka jelenleg a világ különböző gyűjteményeiben található. A görög igények jogosságát azonban időközben többen elfogadták már, így például Svédországból, Németországból, a Vatikánból és az Egyesült Államokból is kerültek vissza „eredeti helyükre” Parthenon-töredékek. Az új athéni múzeum építészeti bravúrjai és kincseinek kiemelkedő művészettörténeti jelentősége okán a nemzetközi kulturális élet meghatározó tényezője lett, de azonnal a nemzeti büszkeség és öntudat jelképévé is vált.
