Világhírű misztériumjáték

Később J. S. Bach és a zeneirodalom más nagyjai formálták zenedrámává. Az európai passiójátékok közül az egyik leghíresebb az oberammergaui. A világhírű passiójátéknak 2000-ben ötszázhúszezer résztvevője, illetve nézője volt. A német Alpok ötezer lakosú bajor kisvárosának szülötte, az ötvenkilenc éves Christian Stückl rendező különbséget tesz résztvevők és nézők között. Nem sokra becsüli azokat, akik az előadás után azzal állnak fel, hogy „szép volt”, nice, beautiful… Pedig ők többnyire pénzes turisták. Szomorúan állapítja meg ugyan, hogy harminc év alatt, amióta köze van a passiódrámához, a szereplők és a közönség egyaránt mennyire eltávolodtak „üzenetétől”, de azt tapasztalja, hogy a résztvevőket mélyebben megérinti, beszélnek, sőt vitatkoznak is róla. Legutóbb egy újságírónő, aki „elvből” nem akarta látni, és nagyon távol állt a Jézus-történettől, szinte zavarba ejtő módon foglyává vált – nem a passiójátéknak, de az igazi történetnek. Nem történt váratlan megtérés, de témává lett életében a Jézus-misztérium. A középkori misztériumoknak talán legfontosabb műfaja volt a XIII. századtól, de különösen a XVI. és XVII. századtól a passiójáték Európa-szerte. Nálunk máig a XVIII. századi csíksomlyói passió a legismertebb. Az oberammergaui polgárok a harmincéves háború következtében pusztító pestisjárvány idején tettek fogadalmat arra, hogy akik megmenekülnek, megjelenítik Krisztus szenvedéstörténetét. Először 1634-ben történt ez. 1680 óta tízévenként vannak az előadások. Csak háborúk akadályozták olykor. Érdemes az 1950-es előadásokat megemlíteni, amikor Eisenhower amerikai elnökkel az élen megjelentek a szövetséges államok látogatói oly nagy számban, hogy a tervezett harminchárom előadás helyett nyolcvanhetet kellett tartani. Németország a hitleri katasztrófa után ismét felmutatta keresztény hagyományát. A szöveg és a rendezés együtt él és kissé változik is a korral. A kisváros lakóiból választott szereplők pedig együtt élnek a nagy drámával. Annyira, hogy a legutóbbi évtizedekig például férjes asszony nem lehetett Szűz Mária megjelenítője. Mennyire változott az idén május 15-től október 3-ig tartó előadások szövege? A változások segíthetnek a szent dráma korszerű átelmélkedésében is. Christian Stückl rendező, író négy hónapig dolgozott tanácsadóival a hagyományos, többször átdolgozott, kiegészített alapszövegen. Talán a legérdekesebb Pilátus alakjának új bemutatása. Nem csupán „mossa kezét”. Megtudjuk róla, hogy az erőszakos hatalom embere volt, elrabolta a jeruzsálemi templom kincseit, zsidók százait ölette meg. Naponta feszíttetett keresztre embereket. Megfelelt politikai szándékainak az a hamis vád Jézus ellen, hogy politikai értelemben vett király akart lenni. Jézus ebben az összefüggésben hirdette az ellenségszeretetet. Kaifás is Pilátus vérengzéseinek ismeretében mondja: Jobb, ha egy ember hal meg, mintha az egész nép vész el. Nagyon fontos, hogy az új változatban hosszan „mutatkozik be” Jézus a hegyi beszéd tanításával, jajkiáltásaival a papok és írástudók ellen Szent Máté evangéliumának szavaival, az „adjátok meg Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré” állásfoglalással, és egy sor evangéliumi tanítással. Az is sokatmondó, hogy a szereplőket immár harmadszor nem Oberammergauban készítik fel lelkigyakorlat keretében, hanem a Szentföldön, a passió színhelyén rendezik meg számukra ezt a lelkigyakorlatot. Ez emeli a passiójátékot más színpadi játékok, idegenforgalmi események fölé. Így válik valóban misztériumjátékká.