Vajon elképzelhető volt-e mondjuk Hitler legyőzése, a béke beköszönte világraszóló ünnepségek nélkül? Ugyan ki merészelt volna előállni Londonban, Moszkvában vagy New Yorkban, hogy robbant már elég puskapor, és mivel sok a rászoruló, hagyjuk az ünneplést… Az ünnep nem lehet pénzkérdés. Aki pénzkérdésnek látja például a saját vagy a gyermeke esküvőjét – az nem ért belőle semmit. A magyar lélek betegségeit talán legérdesebben, legvadabb őszinteséggel Móricz Zsigmond örökítette meg. Borzalmasan őszinte figurája, Kis János úgy érti a lakodalmat, hogy azon halálra kell ennie magát. Egy internetes fórumon az időjárás, az árvíz okozta károkra hivatkozva ezrek javasolják, hogy idén augusztus 20-án ne legyen tűzijáték. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy a szóban forgó honlap (azért se írjuk le a nevét) valójában hatalmas üzlet, amelynek nyereségéből vidáman kitelnének a tűzijáték költségei, ne foglalkozzunk azzal sem, hogy a nevezett honlap fiatalok ezreit teszi tönkre mentálisan virtuális világával, és még azzal se, hogy súlyos milliókat takarított meg a „tűzijáték-ellenes” ingyen-reklámmal. Lássuk meg inkább a több mint százezer tűzijáték-ellenzőben a jót. Bizonyára sokan azért mondanának le a tűzijátékról, hogy az árát az árvízkárosultak javára lehessen fordítani. Ez pedig szép indulat. Első pillantásra. Augusztus 20-a nem azért ünnep, hogy halálra zabáljuk magunkat. A karácsony sem, a lakodalom sem. Ha van életközösség, akkor kell lennie lakodalomnak is. Ha van megváltás, kell lennie karácsonynak is. Ha van Magyarország, kell lennie augusztus 20-ának is. Ünnep kell, lelki emelkedés. Ami hazánkban még inkább, mint más, boldogabb honokban. Nálunk fals, beteges a nemzettudat. Sokan kergetnek hagymázas álmokat; még többen idegenkednek mindentől, ami magyar. Egyetlen augusztus 20-át sem szabad kihagyni, mert áldott alkalom az egészséges összetartozás-tudat növelésére. A nemzeti egységet vitán felül kiválóan szolgálja a közösségvállalás az árvízkárosultakkal. Osztozzunk nehézségeikben, éreztessük velük, hogy nincsenek egyedül – közben hálát adhatunk Istennek azért, hogy nem a mi portánkat látogatta meg az ár vagy a jégeső. De éreznünk kell – mindnyájunknak, károsultaknak és segítőknek egyaránt –, hogy a lényeg nem a kiló liszt vagy a takaró, hanem a gesztus. A szerető odafordulás. Annyi szerencsétlen augusztus 20-a után (emlékszünk, Medgyessy Péter kormánya 2002-ben az árvízre hivatkozva később tartotta meg a tűzijátékot, a 2006. évit pedig jobb volna örökre elfelejteni) most az új kormány nagyot léphet előre a méltó ünneplésben – a tűzijáték álprobléma, nem azon múlik.
