A 67. Berlini Nemzetközi Filmszemle, a Berlinale hatalmas magyar sikerrel zárult. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje a fődíj, az Arany Medve mellett elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját, a Berliner Morgenpost közönségdíját és az ökumenikus zsűri fődíját is. Február 18-án, szombaton reggel tartották a független zsűrik díjátadóját. Az esemény után a rendezőnő azt mondta, nem számított ekkora sikerre, amikor aznap reggel négykor felkelt, hogy Berlinbe utazzon.
A Berlinalén az ökumenikus zsűri három kategóriában oszt ki elismerést a versenyprogram, a Forum és a Panorama program filmjei között. Olyan alkotásokat díjaz, amelyeknek rendezői kiemelkedő művészi tehetséggel ábrázolnak olyan eseményeket vagy emberi megnyilvánulásokat, amelyek az evangéliumban található értékeket közvetítik, illetve növelik a nézők érzékenységét lelki, emberi vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatban.
Idén közreműködhettem az ökumenikus zsűri munkájában, amely 1992 óta minden évben több nemzetközi filmfesztiválon is részt vesz. Ezek közül az egyik legnívósabb a Berlinale, az az „A kategóriás” fesztivál, ahol csak akkor szerepelhet egy film a versenyprogramban, ha átjut a többszörös előzsűri szűrőjén, és a világpremierje is itt van.
Az ökumenikus zsűri tagjai idén Charles Martig zsűrielnök (Svájc), Annette Gjerde Hansen (Norvégia), S. Brent Rodriguez Plate (USA), Hermann Kocher (Svájc) és Markus Leniger (Németország) voltak, személyemben pedig ezúttal egy magyar résztvevő is helyet kapott e grémiumban.
A három szekció összesen százhúsz alkotásának megtekintéséhez kilenc nap állt rendelkezésre. Míg a versenyprogramban szereplő filmeket mindannyian együtt néztük meg, a Forum és a Panorama program alkotásai esetében két részre oszlott a zsűri.
Én a Forum filmjeit láttam, ahol többek között megtudhattuk, milyen, amikor Izraelben egy katona megtagadja a szolgálatot, miféle nehézségekkel néz szembe, aki heroinfüggőként a Methadolon program segítségével próbál leszokni, illetve hogyan működik az a Fülöp-szigeteki anyaotthon, ahol inkubátor hiányában a száznegyvenhárom édesanya saját testével tartja melegen koraszülött csecsemőjét.
A szekcióban az ökumenikus zsűri díját Dieudo Hamadi Ezredes anyu (Mama Colonel, 2017) című filmje nyerte. Főszereplője, Honorine Munyole rendőrnő hihetetlen erővel és kitartással küzd Kongóban a gyerekek és a nők elleni erőszak megszüntetéséért. Mindennapi hősként kreatív megoldásokkal, belső tartását és erejét felajánlva hoz enyhülést a sokat szenvedett asszonyok és gyerekek életébe. A film példát mutat arra, hogy a legtragikusabb helyzetekben is van remény, és mindig megtalálhatjuk a gyógyulást. Külön meglepetést és örömöt okozott, amikor a díjátadó után kiderült: a rendező következő filmjének befejezéséhez éppen a díjjal járó kétezer-ötszáz euróra volt szükség.
A versenyfilmek közül a zsűri fődíját Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása nyerte. A film egy érzékeny és különleges szerelmi történet, amely egy vágóhídon játszódik. Finom képi világú filmjével a rendező felébreszti érzékeinket, és közben kérdéseket vet fel az emberek egymás közötti kapcsolatairól. Az alkotás megmutatja, hogyan tudunk felülkerekedni tökéletlen természetünkön, és ezáltal kapcsolatot teremteni más fizikai lényekkel.
A zsűri ajánlását a chilei Sebastián Lelio filmje, az Egy fantasztikus nő (Una mujer fantástica) kapta, amely egy fiatal transzszexuális nő gyászának és magára találásának története. A főszereplőnek a szabadság és az önmegvalósítás felé vezető úton meg kell tanulnia, miként érje el, hogy ne a neme alapján határozzák meg. A film egyebek mellett azért is kapott ajánlást, mert a zsűri egyetértett abban, hogy felelős keresztény gondolkodóként a társadalom e kérdéseivel is szükséges foglalkozni, teológiai szinten is.
A Panorama szekcióban Merzak Allouache A Paradicsom nyomában című filmje nyerte az ökumenikus díjat. (Tahqiq fel djenna, Investigating Paradise, 2017). Egy fiatal algériai újságírónő iszlám közegben azt kutatja, mit jelent a paradicsom fogalma. A film megmutatja a teológiai eszmék erejét és hatását a mindennapi életünkre.
A Panoramában ajánlást kapott Raoul Peck Nem vagyok a niggered (I Am Not Your Negro, 2016) című alkotása. Az 1950-es, 60-as éveket idéző dokumentumfilm James Baldwin szövegével ma is égető egyetemes problémákat és emberi jogi kérdéseket feszeget.
A Forum kategória ajánlását Joshua Bonnetta és J. P. Sniadecki A tenger, tenger (El mar, la mar) című filmje kapta, amely a sivatagban megélhető elveszettség érzését osztja meg a nézővel. Miközben egyre inkább felfedezünk egy nehezen érthető teret és egy könyörtelen tájat, illegális határátlépők vagy a világtól tudatosan a sivatagi életbe elvonuló emberek történeteit hallhatjuk.
Az idei Berlinale egyik fontos, az alkotásokat egymással is összekötő témája volt a szabadság, valamint a kapcsolatunk a természettel. A fesztivál szervezői különös figyelmet fordítottak a menekültek támogatására is.
Felemelő érzés volt ennyi jó filmet megnézni, és ilyen nagyszerű zsűritagokkal együtt dolgozni. De felmerült bennem a kérdés: valójában mennyit változtat a világon, ha egy piros székben ülve betekintést nyerhetünk tőlünk távol élő emberek problémáiba?
Szeretnék hinni abban, hogy az ilyen események, az információközvetítés, a láttatás, a filmek segítenek, hogy együtt tudjunk gondolkozni, és megoldásokat találjunk közeli és távolabbi problémákra egyaránt.
