Az ilyen-olyan identitástudat problematikája amúgy sem a mi versenyzőnknél merült fel. A fesztivál legfurcsább énekesét Ausztria küldte a dán fővárosba. A különös fiatalember meg is nyerte a versenyt.
Thomas Neuwirth, aki egyébként Conchita Wurst művésznéven lépett fel, leginkább nőként tekint saját magára. Női sminket visel, és női ruhát hord, bár arcát szakáll fedi. Az ORF verseny nélkül jelölte produkcióját az Eurovíziós Dalfesztiválra. Az osztrák közönség nem szólhatott bele a választásba. Fel is háborodott a derék szomszédok egy része. Egyébként az elődöntők előtt a fehérorosz és az orosz tévé is kilátásba helyezte, hogy nem fogják leadni Wurst fellépését, aztán persze leadták. Az énekes jött, látott, győzött. Egyébként egész jó hanggal, többé-kevésbé hallgatható, de meglehetősen unalmas dallal lépett föl. No és nagyestélyiben.
A győztes, akárhogy is nézzük, most bizonyos szempontból egyfajta Európa-kép. A másság tiszteletét lihegők, vagy azok, akik csak viccből voksoltak a különös lényre (hiszen azt egy percig se gondoljuk, hogy a hang és a dal nyert Koppenhágában), nem akarják tudomásul venni, hogy olyasmire mondtak most igent, amit nem megtapsolni, hanem gyógyítani kellene. Egy szakállas nő most a kontinens, vagyis tágabb otthonunk jelképe. Nézzük meg jól. S ha nagyon nem tetszik, amit látunk, örüljünk annak, hogy rég felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia.
