Veletek és köztetek

Fotó: Merényi Zita

Sokan szeretik a bencéseket: erről tett tanúságot a ünnepre összegyűlt népes vendégsereg, melynek tagjai sokfelől érkeztek, hogy a bakonybéli bencés közösséggel együtt ünnepeljék a monostorhoz tartozó templom megújulását, és a szerzetesek bakonyi megtelepedésének ezeréves jubileumát.
Az ünneplőket a település iskolájának udvarán Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát szavai fogadták: „Itt, a templomon kívül gyülekezünk, és zarándokként vonulunk Isten házába. A templom Istennek lefoglalt tér, a monostor szíve, a szerzetesközösség mindennapi imádságának helye, s az egyházközség számára is az imádság otthona. Helyet ad nekünk és formál bennünket, hogy mi magunk is élő kövekként épüljünk egymásra, váljunk egyházzá, Isten szent templomává.”
A főapát elsőként a monostor szerzeteseit köszöntötte, élükön Halmos Ábel elöljáróval, majd a bakonybéli egyházközség tagjait és a település lakóit, köztük Márkus Zoltán polgármestert üdvözölte. Külön köszöntötte Gre­gory Polan OSB-t, a bencés rend prímás apátját, a bencés konföderáció fejét, valamint a monostor felújítását megkezdő Várszegi Asztrik OSB püspököt, nyugalmazott pannonhalmi főapátot.
„Kérjük Istent, tisztítson meg bennünket, irányítsa életünket, áldja meg az itt imádkozókat és mindazokat, akik számára ez a templom Isten háza” – a főapát e szavai után indult el a menet a templom felé. „Örvend a szívünk, mert indulunk Isten házába” –hangzott messze az ének a Bakony legmagasabb hegyei által körülvett völgykatlanban.
A körmenet megállt a templom előtti téren. Az ajtóban a felújítás tervezői, Maráz Péter, Rácz Róbert, Szilágyi Klára és Erő Zoltán, valamint kivitelezői, Túri Árpád és Fazekas Mónika fogadták az érkezőket, majd a zarándoksereg énekszóval vonult be a templomba.
Az előtérben felállított keresztkútnál kezdődött a szertartás. Hortobágy Cirill főapát keresztségünkre emlékezve vizet áldott meg, mellyel meghintette a közösséget, a templom falait és az oltárt, majd megkezdődött az ige liturgiája. A szentbeszédet Gregory Polan prímás apát mondta. „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” – idézte a szónok Máté evangéliumát, hozzátéve, hogy a templom e jézusi ígéret látható jele – Isten cselekvő jelenlétének jele – számunkra és a világ számára. Az a hely, ahol mi, akik összegyűlünk benne, megtaláljuk szent és gazdag identitásunkat, és innen indulhatunk küldetésünkre, tanúságot tenni Isten irgalmáról, békéjéről és együttérzéséről. „Ti vagytok az épület, ez a szent hajlék – mondta szerzetes testvéreinek és a hívő közösségnek. – Így az újraszentelés szertartása lehetőség arra, hogy mindannyian újra Istennek szenteljük az életünket, hogy középpontja Krisztus legyen.”
A prímás apát úgy fogalmazott, az örömünnep a hálaadás alkalma is, amikor köszönetet mondhatunk azért, hogy Bakonybélben immár ezer éve jelen van a monasztikus közösség, melynek hivatása, hogy Istent szolgálja, és népének javán munkálkodjon. Megmaradásukban azt a csodát ünnepeljük, hogy Isten igazsága megváltoztatja, átformálja, újjáalkotja az embert, és lehetővé teszi, hogy Isten kreatív cselekvésének eszköze legyen a világban. Ezt szolgálja a bakonybéli közösség is vitalitásával, vendégszeretetével, az elcsendesedés lehetőségének felkínálásával, monasztikus lelkületével és a napot átszövő imádsággal – mondta Gregory Polan, majd arra kérte a testvéreket, hogy továbbra is legyenek Isten jóságának és békéjének követei: „Legyen mindig nyitott a szívetek a meghívásra, hogy elmélyítsétek Krisztus, az Isten Igéje iránti elkötelezettségeteket, s legyetek nyitottak Isten népének ínségei iránt is, hogy jel lehessetek a világ számára, tanúskodva arról, Isten jelen van veletek és köztetek.”
Az Ige liturgiájának lezárásaként a hívek elimádkozták a Hitvallást, majd a Mindenszentek litániájával kérték Isten szentjeinek közbenjárását, ahogyan ez a legfontosabb cselekmények előtt hagyomány az Egyházban.
A szentelési prefáció után ősi szokás szerint illatos olajjal, szent krizmával kenték meg az oltárt és a templom falain az apostolok emlékére elhelyezett tizenkét keresztet. A szertartást Hortobágyi Cirill főapát, majd Gregory Polan prímás apát és négy további főapát végezte: Donato Ogliari Monte Cassinóból, Roberto Dot­ta a római falakon kívüli Szent Pál-bazilikából, Maria­nus Bieber Niederaltaichból, illetve Várszegi Asztrik.
A megkenés rítusa után az oltáron tömjént égettek, majd a szertartást végző megtömjénezte az oltárt, valamint az egész egybegyűlt közösséget. Ezt követően, a felszentelés utolsó mozzanataként, gyertyákat gyújtottak az oltáron, és a megkenések helyénél is gyertyákat helyeztek el. A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódott.
A közösség szimbólumokban gazdag templomteret kapott. A felújítás kezdetén, idén március 24-én az oltár alatt elhelyezték Szent Gellért püspök és vértanú ereklyéjét. E relikvia fölött, a templom tengelyének fókuszpontjában áll az olajfából készült asztal, Krisztus áldozatának helye. Ugyancsak e tengely vonalára került a szintén olajfából készült ambó és a bejáratnál elhelyezett keresztelőkút, a beavató szentség helye.
„Az oltár, az ambó és a keresztelőkút küldetésünk szimbólumai. A keresztény hit tanítása és terjesztése Istent dicsőítő szolgálatunk legfőbb fel­adata ma is” – mondta Halmos Ábel perjel a szentelést megelőző sajtótájékoztatón. Beszélt arról is, milyen nagy öröm a közösség számára a templom megújulása. „1998-ban tértünk vissza ide, ötven év szünet után. Viszontagságos a múltunk – háromszor kellett újjáépítenünk templomunkat, ami soha nem volt könnyű. Ma is rendkívüli erőfeszítés építkezni, nehéz megtalálni a megfelelő munkaerőt, és saját erőből a közösség nem is lett volna képes erre” – mondta Halmos Ábel, köszönetet mondva a sok támogatásért. Külön kiemelte, hogy a bencés közösség nagyra értékeli a településvezetéssel megvalósuló példaértékű együttműködést.
Beszédében Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is kitért a monostor viszontagságos múltjára. „Történelmünk során számos alkalommal kellett szembenéznünk a pusztulással és az újjáépítés feladatával, a szét­szó­ratással és az újrakezdéssel. A bakonybéli szerzetesek az akarat és a küzdelem csodálatos példáját mutatták fel monostori életük újraindításával és azzal, hogy hűek maradtak eredeti céljukhoz. Az »Imádkozzál és dolgozzál« jelmondat szellemében élik mindennapjaikat, irányt mutatva másoknak is. Közösségük minta és példa, amely erősíti a családokat és a nemzetet.”
Az 1,4 milliárd forint összegű támogatásból 570 millió forintot fordítottak a templom megújítására. A millenniumi projekt keretében november végére elkészül a fogadóépület, az ajándékbolt, egy nagyobb kiállítótér és a turistaudvar. A munkálatok egy következő szakaszában pedig megvalósulhat az energetikai fejlesztés, és megújulhat az egyházközség közösségi háza is.
A település számára fontos erőforrás a monostor – hangsúlyozta Márkus Zoltán polgármester. A millennium a faluközösség ünnepe is, amelyről rendezvények sokaságával emlékeztek meg, és fejlesztő beruházásokat hajtottak végre ebből az alkalomból. Az önkormányzat állami támogatással felújítja a Szent Gellért remeteségének helyén található szent kutat és környékét. A Borostyánkő lábánál található szent kúthoz és kálváriához pedig tematikus út vezet majd fel, és millenniumi parkká alakítják a magnólialigetet.
A jelenlévő vendégek között ott volt Márfi Gyula, a Veszprémi Főegyházmegye érseke; Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke; Martin Roos nyugalmazott temesvári püspök; a testvéregyházak képviselői: evangélikus és református lelkész testvérek; a Magyar Bencés Kongregáció monostoraiból érkezett testvérek, valamint a külföldi bencés közösségek elöljárói, akik Olaszországból, Írországból és Bajorországból utaztak Bakonybélbe.
Az eseményen részt vettek a ciszterci rend zirci kongregációjának képviselői Bérczi László Bernát apát vezetésével, a premontreiek csornai prépostságának képviselői Faza­kas Z. Márton OPraem apát­­tal, Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök, bencés, ciszterci és iskolanővérek, szociális testvérek, a Kenethozókról elnevezett monostor nővérei Sajópálfaláról, valamint a bencés oblátus­közösségek tagjai. Megjelentek az állami élet képviselői is. Soltész Miklós államtitkár mellett Virág Zsolt miniszteri biztos, valamint a millenniumi projektben részt vevő munkatársak, tervezők és kivitelezők, továbbá az önkormányzat, az erdészet és a közigazgatás munkatársai is részt vettek az ünnepen.