A bolttal szemben van egy pékség is, ahonnan a rászorulók – a karitásszal való együttműködés keretében – kiflit, zsömlét kaphatnak. Szaplonczay Mihály a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal is kapcsolatban van, így ha ott hamisított árukat foglalnak le, azokat is a boltba viszik, hogy a szegények között szétoszthassák. Az is számíthat a karitászirodára, aki a kórházi kezelést követően nem tud hazautazni, az irodában ugyanis megrendelik neki a vonatvagy buszjegyet, amelyet aztán az állomáson az információnál átvehet. Ha pedig valamilyen katasztrófahelyzet áll elő, az egyházmegyei karitász Legott mentőcsoportja áll helyt, az iroda pedig ilyenkor is adományokkal segít.
Az első nap mintegy negyvenen tértek be a boltba – többnyire nézelődők –; volt, aki vásárolt is, és akadt, aki élelmiszert kapott, négy család pedig a NAV által lefoglalt ruhákhoz juthatott. De egyébként már a megnyitón is kaptak néhányan élelmiszercsomagot.
Nem sokkal több mint fél éve merült fel a karitászbolt gondolata. Amikor Szaplonczay Mihály – aki egyébként főállású kántor – három éve Nyíregyházára költözött, s napról napról a piacon vásárolt, rádöbbent, hogy sokaknak van szüksége segítségre. Találkozott emberekkel, akik az árusoktól pár szem krumplit meg hagymát kéregettek, hogy valamiből levest főzzenek. „Ezért gondoltam úgy, hogy az ittenieknek szervezett formában kellene segíteni” – mondja a bolt vezetője, és azt tervezi, hogy az egyházmegye területén, nagyobb városokban újabb irodákat alapítson. „Jó lenne, ha például egy kocsordi embernek nem kellene Nyíregyházára utaznia, hanem Mátészalkán is meg tudná kapni ugyanazt” – fejti ki. Addig is, amíg mindez lehetővé válik, a nyíregyházi bolt hétköznap nyolc és négy, szombaton nyolc és kettő között várja vásárlóit.
