Ez sajnos nem valósult meg. Ez a hívő emberek számára is nagy csalódást okozott, hiszen a puha diktatúra után mégsem vált természetessé az, hogy a hitbéli életét mindenki becsülettel folytathatja. A hitélet tiltása után a lemosolygás következett. Kigúnyolják, nevetségessé teszik magát az isteni gondolatot is, nem csak azokat, akik hisznek benne. Nem is álomszerűen, hanem határozott, eltervezett realitásként egy olyan társadalmat képzelek el, ahol a politika, ha nem is lesz azonos az erkölccsel, mert az majdnem lehetetlen, de legalább az indítékait a szakrális szférából veszi. Az, ami ma a világban dúl, és itt, Magyarországon különös veszélyeztetettségként jelentkezik, csak egy vetülete a még nagyobb, a szellemi válságnak. Az olyan életben, ahol a központi szerepet a pénz foglalja el – és az nemcsak arra szolgál, hogy a mindennapi kenyerünket megvásároljuk vele -, ott magától értetődik, hogy bizonyos körök igazságtalanságot teremtenek, létrehozzák és egyre mélyítik a válságot.
Az én társadalmi ideálom olyan rendszer, ahol a politika valóban szolgálja az embert. És ha jól szolgálja az embert, akkor az Istent is szolgálja. Ha nem térünk vissza a spirituális alapokhoz, ha nem keressük meg az élet és a teremtés gyökereit, akkor csak gallyazás fog folyni. És megint bajba jut az ember. Azt kívánom, adventben, a karácsonyra várva, hogy az a hatalmas isteni lény, akit mi Krisztusban próbálunk követni, ahogyan megszületett kétezer évvel ezelőtt Betlehemben, most az egyes emberek szívében is szülessék meg. Bízom a keresztény szolidaritásban. Vallom, hogy a szenvedőket, a szűkölködőket gyámolítani kell, ahogy számunkra a nagy példa is mutatta. Vagy lesz az emberiség életében és a mi jobb sorsa érdemes hazánk életében is egy spirituális változás, vagy ki leszünk téve annak, hogy az élet pusztulásba megy a földön. Reménykedő ember vagyok: remélem, hogy közös akarattal, az Isten kegyelméből és az ember szorgalmából, tudásából, hitéből megszülethet valami olyan, ami biztonságot jelent a legegyszerűbb embernek is. Egy olyan alap, amely tudomásul veszi, hogy a teremtés az emberért van, az embernek pedig dolga van ezen a földön. Hiszen nagyon nagy ígéretet kaptunk arra, hogy egyszer Isten barátaivá leszünk egy szellemivé váló, kései valóságban.
