Változatos gólyaorr

Az egyik legszebben virító fajta a piros gólyaorr (Geranium sanguineum). Májustól augusztusig szorgalmasan hozza élénk, bíborszínű virágait. Nem nő magasra, ezért talajtakarónak is kiváló, a sok napsütéshez viszont ragaszkodik. Jól tűri a szárazságot, többnyire megelégszik a természetes csapadékkal. Terjedő tövű faj, évről évre egyre nagyobb virágpárnákat alkot. Sallangos levelei késő őszre pirosra színeződnek, és díszeivé válnak az immár kopár kertnek. A széles szirmú gólyaorr (G. platypetalum) harminc-hatvan centiméter magasra nő, és nagyobb fák árnyékában is dúsan virágzik. Az ibolyáskék szirmú virágok a levelek felett, hosszú száron nyílnak a nyári hónapokban. A nagyvirágú gólyaorr (G. grandiflorum) a Himalájából került hozzánk. Négy centiméteres virágai kettesével nyílnak. A liláspiros szirmokat sötétebb erek díszítik. Közepes méretű növény, húsz-harminc centiméter magasra nő. A fő virágzási időszak a nyár derekára esik. A fotón látható örmény gólyaorr (G. psilostemon) júniusban és júliusban hozza hetven centiméteres magasságban sötét közepű, ragyogó liláspiros virágait. A felsoroltakon kívül számtalan nemesített változata létezik, érdemes a tavaszi magvásárláskor úgy összeválogatni a fajtákat, hogy színben harmonizáljanak, és legyen köztük alacsony, magas és napfény-, illetve árnyéktűrő egyaránt. A gólyaorr szaporítható márciusi magvetéssel, illetve tőosztással. Bár igénytelen növény, szebben fejlődik, ha humuszban gazdag, jó vízáteresztő földbe ültetjük. A terjedő tövű fajtákat tőosztással szaporítsuk, és az ásóval kiemelt töveket ültessük el a kert kívánt részébe. Az alacsonyra növő fajták (ezt feltüntetik a tasakokon) sziklakertbe vagy utcai előkertbe valók, de ültethetjük rézsűkre is, ahol kiterjedt gyökérzete megfogja a talajt.