2002-ben II. János Pál felszentelte Krakkóban az Irgalmasság bazilikáját, és Isten irgalmába ajánlotta az egész világot. 2005-ben pedig éppen ennek az új ünnepnek vigíliáján szólította magához őt a Teremtő. Szent Fausztina nővérnek a világ minden táján akad követője. Az elmúlt esztendőben, Rómában tartották az isteni irgalmasság apostolainak első világkongresszusát, ahol Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek kezdeményezésére elhatározták, hogy szerte a világban országos konferenciákon terjesztik e tiszteletet. Hazánkban első alkalommal április 18-án, a fehérvasárnapot megelőző szombaton rendeztek ilyen konferenciát Bizalom az irgalmas Istenben címmel a budai ciszterci Szent Imre-templomban.
A reggel kilenctől este kilenc óráig tartó találkozó kezdetén az ország minden tájáról érkezők hosszú sorokban álltak a regisztrációs asztaloknál, hogy kitűzőt kapjanak, adataikat rögzítsék, hogy máskor is el tudják érni egymást, valamint tarthassák egymással a kapcsolatot. A kilencszáznál is több résztvevőt a példásan megszervezett konferencián mindenről tájékoztatták a rendezők, pontosan kezdődtek a meghirdetett események, imák, előadások. A nap egyik legfontosabb pillanata volt, amikor Szent Fausztina csontereklyéjét Katona István püspök és paptársai ünnepélyesen az oltárra helyezték, ahol aztán a hívek leróhatták előtte tiszteletüket.
A házigazda plébános, Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes köszöntőjében szólt arról, hogy az isteni irgalmasság dönt a világ sorsáról. Mint mondta, semmilyen diplomácia, tudás nem mentheti meg azt, ami veszni indult az emberek miatt, és akár az egész világot elpusztíthatja, csakis a megváltó Jézus, aki a kereszten meghalt értünk, majd föltámadt. Szólt arról is, hogy az utóbbi idők pápái körleveleikben az egyszerre igazságos és irgalmas Isten titkán elmélkednek. A konferencia fővédnöke Erdő Péter bíboros, védnöke pedig Ternyák Csaba egri érsek volt, aki levélben köszöntötte a megjelenteket. Ebben többek közt azt kívánta, hogy a jelenlévők – megtapasztalva az isteni irgalmasság vigasztaló örömét – odaadó életük által az emberi irgalmasság terjesztői legyenek a világban.
Katona István egri segédpüspök a konferencia reggelén II. János Pál pápa 2002-ben, az Irgalmasság bazilikájának fölszentelésekor elhangzott szavait idézte. Mint a püspök mondta, bár ő már a mennyekben van, most is szól hozzánk. A püspök figyelmeztetett: nincs más reményforrásunk, mint Isten irgalmassága, majd folytatta: az ember megdöbbenve áll a sok emberi gonoszság előtt, ám vannak, akik keresik a remény forrását, melyet Krisztusban fedezhetnek fel, aki az Atya arcát mutatja nekik.
Székely János esztergom-budapesti segédpüspök a Szentírás irgalmasságról szóló részeiről beszélt. Azt vizsgálta, miként szerepel az irgalom az Ó- és Újszövetségben. Szólt arról, hogy a kereszténységben Isten maga a féltő szeretet, az irgalmas szívű Atya, aki „tenyerére írta” nevünket. Atyánk, tehát számíthatunk megbocsátására is. A zsidókhoz írt levél Jézust mint irgalmas és hűséges főpapot mutatja be – mutatott rá Székely János püspök, majd folytatta: Jézus egyszerre Isten és ember fia. Ezért lehet hídverő föld és ég között. A püspök szólt arról is, hogy amikor Jézus oldalát keresztülszúrták, beteljesedett, amit Ezékiel írt: „Az Úr templomából víz fakad, s ahova a víz eljut, minden élni fog.” Krisztus halálakor a teremtés ismétlődött: az első asszonyt, minden élő anyját a Teremtő Ádám oldalából alkotta meg, Krisztus halálakor a második, az új Ádámnak – a Messiásnak – a katona lándzsája megnyitotta oldalát, melyből megszületett az új emberiség, „az új asszony”, az egyház. Krisztus beszél arról is, hogy aki ezt az irgalmat megtapasztalja, annak azt tovább kell adnia, másokra is ki kell áradnia. Az irgalom és a szeretet, amely az uralkodót népéhez, a szülőt a gyermekéhez fűzi. A mai társadalomban ez hiányzik az embereknek – folytatta Székely János püspök. – Azt próbálják elhitetni velünk, hogy mindenkinek csak magára kell gondolnia, nem kell törődnie mással. Mindenki több pénzre, hatalomra vágyik, aki pedig ezt nem éri el, depresszióssá válik. Ebben a versenyben a gyönge, a beteg, a szegény, az idős menthetetlenül lemarad: az erősek, a sikeresek világa épül.
Szent Fausztina nővér ereklyéjét Katona István püspök ünnepélyesen az oltárra helyezi.
Látni kell azonban, hogy nem erre született az ember, nem törtetésre, nem mások félrelökésére, hanem mások szeretetére. Manapság sokan azt mondják, szabadnak kell lenni. De nem veszik észre, hogy a szabadságunk képesség arra, hogy megtanuljuk a jót választani, kötődjünk az igazhoz. Az ember akkor igazán szabad, ha mindig a jót teszi. Szabadságunk lehetőség arra, hogy életünket másoknak adjuk. Manapság önző embereket akarnak nevelni, de ebből a törekvésből nem születhet harmonikus társadalom. Az önzésből soha nem lesz békesség. Egy házasságban is csak akkor tud boldog lenni mindkét ember, ha eljutnak az önzetlenségig, ha nagylelkűen egymás örömét keresik.
A harmónia, a kötődés megszűnt a világban. Kötődés a családhoz, kötődés az anyaföldhöz, az anyanyelvhez, múltunkhoz, értékeinkhez. Egy társadalomnak addig van emberi arca, amíg ez a fajta elemi összetartozás és testvériség megvan benne. Ha az irgalom, a szeretet és a hűség eltűnik, a társadalom embertelenné válik. Próbáljunk a mai napon odalépni az irgalom forrásához. Bátran, bőségesen meríteni belőle, hiszen Isten mindenkinek, mérték nélkül adja. S próbáljuk ezt az irgalmat hasonló nagylelkűséggel továbbsugározni a családunkra s erre a sokszor olyan reménytelennek tűnő világra.
A püspök szavai után Patrice Chocholski, az Isteni Irgalmasság Világkongresszusának főtitkára beszélt, Az irgalmasság II. János Pál pápa életében és szolgálatában címmel. Mint mondta, Isten arca, irgalmassága emberek révén jut el másokhoz. Ilyen ember volt II. János Pál pápa is, aki tudta, hogy a gonoszt csak az irgalom győzheti le, ezért tartotta az isteni irgalmasságot annyira fontosnak. Patrice Chocholski felszólította a jelenlévőket, hogy tekintsék feladatuknak, hogy embertársaik körében – családokban, munkahelyeken, a plébániai közösségekben – mutassák meg másoknak Isten irgalmas arcát. A kongresszus következő részében tanúságtételeket hallhattak a résztvevők Olofsson Placidtól, aki a Gulagon megélt és közvetített isteni irgalmasságról, majd Janig Péter kórházlelkésztől, aki a súlyos betegek és haldoklók közt megtapasztalt végtelen szeretetről, megbocsátásról, irgalomról szólt. Az imaórákat Kemenes Gábor vezette.
A délután során Beer Miklós váci püspök a kiengesztelődésről és a bizalomról beszélt előadásában. Mint mondta, először az embernek önmagával kell megbékélnie, önmagának kell meggyógyulnia, hogy aztán másokat is gyógyíthasson. Mint mondta, ha átéljük Isten szeretetét, akkor azt közvetíteni tudjuk embertársainknak is. A váci egyházmegye főpásztora ezért hirdette meg tavaly a „Karolj föl egy családot!” akciót, mely arra hívja az embereket, hogy közvetlen közelükben segítsenek a rászorulókon anyagilag, lelkileg. Mint mondta, sok családban néhány jó szó, egy kis odafigyelés, egy-egy kirándulás is komoly segítséget jelenthet. Mindez az isteni irgalom és szeretet közvetítője lehet, reményt öntve mások szívébe.
A nap során a zenés áhítatot a Gável fivérek Eucharist együttese, az imádságokat, zsolozsmát a Szociális Testvérek tagjai, az esti szentmise utáni imákat pedig az Emmánuel közösség tagjai vezették. A konferencia főszervezője Katona István püspök, közvetlen segítői Csillag Péter és felesége, Csillag Éva voltak.
Este Juliusz Janusz apostoli nuncius vezetésével mutatták be a koncelebrált szentmisét. Homíliájában az érsek az evangéliumi rész magyarázata mellett szólt Isten és Mária irgalmasságáról. Beszéde végén e szavakkal buzdította a jelenlévőket: „Az Irgalmasság Anyjának ajánljuk személyes aggodalmainkat, az egyház problémáit Magyarországon és a magyar nemzet egész sorsát, amelynek biztosan, sok más nemzethez hasonlóan szüksége van a kiengesztelődésre és az Istenre hagyatkozásra. Forduljunk az irgalomban gazdag Istenhez, és valljuk meg: Jézusom, bízom benned!”
