Fotó: Kling Márk
Varga László püspök hálát adott a papi hivatásokért, majd prédikációjában a következőket mondta:
„Szentelés előtt a kispapok kiválasztanak egy szentírási igét vagy mondatot, amely kifejezi a küldetésüket és hivatásuk lényegét. Az én esetemben ez másképpen történt: nem én választottam, hanem nekem választottak szentelési igét, amely a mai napig meghatározza a papságomat, hivatásomat, életemet.
1977 őszén részt vettem egy imatalálkozón, ahol egy pap köré gyűlt közösség tagjai imádkoztak. Megkérdezték tőlem, hogy nyithatnak-e Szentírást számomra. Hozzátették, hogy hiszik, amit ima közben nekem nyitnak, az az egész hivatásomat meg fogja határozni. Természetesen beleegyeztem. Imádkoztak, ketten nyitottak Szentírást, s mind a ketten ugyanazt az igét nyitották Lukács evangéliumának 4. fejezetéből. Azt a részt kezdték el olvasni, amit Jézus, amikor a názáreti zsinagógában a kezébe adták Izajás könyvét, és ő kinyitotta: »Az Úr Lelke van rajtam, ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak.« Nem is sejtettem, hogy a következő évtizedekben mennyire élet- és sorsmeghatározó lesz számomra ez az ige. Amikor elérkezett a papszentelésem, s kérdezték, hogy milyen szentírási részt szeretnék papi jelmondatként, gondolkodás nélkül azt mondtam: »Az Úr Lelke van rajtam, ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.«
Szeretném megosztani veletek a négy szentelendő újmisés igéjét, s néhány gondolatot fűznék hozzájuk. Hiszem, hogy a Szentlélek munkája volt az az ige, mondat, amelyre újmisésként rátaláltak.
»Akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.« Kedves Zoli, ez a te szentelési igéd. Azt kívánom, hogy mindig kapj új erőt, soha ne add fel a bizalmat Jézus iránt, s nagyon örülnék, ha mindig elfogadnád Jézus irántad való bizalmát.
»Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.« Ezt a zsoltárt Dávid választotta, vagy inkább őt választotta ki ez az ige. Azt kérem tőled, kedves Dávid, hogy nagyon sokszor találd meg örömöd az Úr színe előtt.
»Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük nektek!« Ezt az Első korintusi levélből való nehéz igét Péter választotta. Kedves Péter, a kereszt ostobaságát és balgaságát kell hirdetned, nemcsak a szavaiddal, hanem egész életeddel is.
»Őáltala, ővele és őbenne.« Azt kívánom, kedves Feri, hogy miközben bemutatod a legszentebb áldozatot, tedd az életedet szentmisévé, Istent dicsőítő, egészen elégő szeretet-áldozattá. A többit nyugodtan rábízhatod a mennyei Atyára!
„Nektek pedig, akik az általános papságban részesültetek a keresztség által, azt javaslom, hogy keressetek magatoknak életigét. Olvassátok Isten szavát, s válasszatok olyan igét, amely a szíveteket és az elméteket egyaránt megérinti” – mondta a megyéspüspök.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
