Vacskamati születésnapja

A pápai lány – mivel osztályidegennek számított – nem mehetett humán pályára, pedig jogászok, pedagógusok alkották famíliáját. Vegyészmérnök lett, s hogy bejutott a veszprémi egyetemre, magának köszönhette. Kiderült: a pápai pártbizottság nem is továbbította a jelentkezését. Ekkor szülei tudta nélkül levelet írt az oktatási miniszternek, és visszaküldte korábbi okleveleit, díjait, mondván, ha ennyit ér egy miniszter aláírása, akkor nem tart rájuk igényt. A merész lányt hívatták is hamarosan, és a találkozásnak köszönhetően folytathatta tanulmányait az egyetemen. Vegyészmérnöki diplomával került a százhalombattai kőolaj-finomítóba. Az ott töltött éveket semmiért nem adná. Érzékenységét megedzette a közeg, a munkáslét, és örökre fogó tintaként végigkísérte életét. Üzemi lapnál is dolgozott, de belekóstolhatott a szerkesztésbe is, miközben sorra születtek novellái, kisregényei. Azt vallja, képtelen volna megírni egy több száz oldalas regényt. Neki az Isten a rövidebb prózai művekhez adott tehetséget. Az ünnepi könyvhétre megjelenő, a weöresi „lelkületet” felmutató, Az élet vásárcsarnokában című kisregénye is alig százoldalas. Nem tagadja, Weöres Sándor „filozófiáját” csak a közelmúltban ismerte és értette meg, és ez a magasságban, mélységben, de játékosságban is gazdag írásművészet egészen megbabonázta.

Lázár Ervinnel az Élet és Irodalom prózai rovatának szerkesztőjeként találkozott. A szimpátiából egy idő után szerelem lett, s harminchárom közös év adatott számukra. Amikor arról kérdeztem, a zsurnaliszta, illetve az irodalmi életben nem éreztették-e vele, hogy Lázár Ervin felesége, nyomban rávágta: dehogynem, csak ezt érezte, de nem okozott neki gondot, hiszen mindketten a maguk útját járták.


Vathy Zsuzsa műveiben kevésbé van jelen a misztikum és a mese, mint a Lázár-életműben, ő inkább a realitás, a valóság szemlélőjeként, pontos és kritikus megfigyelőjeként írja műveit. Hétköznapi „hősök” és a lét peremén élők közé egyaránt bekacsint; novelláiban, elbeszéléseiben részvéttel számol be az utca emberéről. Ha kell, az utca sarkán kolduló férfit faggatja, hogy kisprózává álljon össze a diskurzus, ha kell, mint Búrkifli című írásában, egy cukrászdai találkozás során derül ki, ki volt besúgó a családban. A nekem oly kedves Paradicsommadár című novellájában spenótválogatás közben vall szerelmet asszonyának a férj. A Columbo autója című kisregényben pedig egy cigány fiú mellé szegődik, hogy feltárja azt a mikrokörnyezetet, ahol a fiatalember él.

Lúdtalpbetét Adonisznak, Szívrepestve, Kvarcóra ír himnusszal, Angyalhíd, Gördeszkák és űrdeszkák, Itthon vagyok, Erőterek, Éjjel a fűben, Beszélő kert, Kávérajzok, Életünk, halálunk – néhány kötetcím a Vathy-életműből. A feszültség, a várakozás éppúgy benne van prózájában, mint a líra, a szeretet, az emléktöredékek, múltunk gyöngysorai, melyeknek apró szemei gyorsan szétgurulnának, ha nem vigyáznánk rájuk.

A születésnapi est háziasszonya éppen ezt illusztrálva megható részletet olvasott fel Vathy Zsuzsa „anyasirató”, emlékező-tisztelgő írásából, a temérdek elárvult személyes tárgy utóéletét megkérdőjelezendő. S Komáromi Gabriella Zsuzsával közösen végzi az „utolsó simításokat” a Napkút Kiadó Hang-KépÍrás sorozatában hamarosan megjelenő, CD-mellékletet is tartalmazó Lázár Ervin- köteten.

Vathy Zsuzsa kegyelemként éli meg az írást, és azt szeretné, ha hősei szerethetővé válnának. Egy korábbi találkozásunkkor is azt vallotta: a szeretet fogalmának megértetésében Lázár Ervinnek nagy érdemei vannak. Ezért szeretné, ha minél több nyelvre lefordítanák műveit. Kíváncsi vagyok, nyelvi leleményeit miként sikerül majd átültetni. A Miska macskából lett Mikkamakka, a Berzsenyiből lett Berzsián és a „Csiga- Biga, gyere ki, ég a házad ideki”-ből lett Dideki hogy hangzik majd idegen nyelveken? S az kiderül-e, hogy Vacskamati alakja mögött Vathy Zsuzsa rejtőzik, aki olykor elfelejti megöntözni a virágait?