– Miért a „Ne félj, csak higgy!” evangéliumi idézet lett idén a találkozó mottója?
– A hit évében adott volt, hogy a hit gondolata köré szervezzük ezt a kétnapos programot. Az idézetet Márk evangéliumának ötödik fejezetéből vettük. Jairus, egy zsinagógai elöljáró azt kéri Jézustól, hogy segítsen rajta, és gyógyítsa meg beteg leányát. El is indulnak Jairus háza felé, ám nem sokkal később az apa azt a hírt kapja otthonról, hogy a lánya meghalt, ne fárassza tovább a mestert. Jézus ekkor arra bátorítja Jairust, hogy a rossz hír hallatán se bizonytalanodjon el. Azt mondja neki: „Ne félj, csak higgy!” Erre a bátorításra ma nagyon sok embernek szüksége van, hiszen tele vagyunk félelmekkel, akár a külső körülményeink miatt, akár saját gyengeségünk, bűneink ismerete miatt. Meg kell erősödnünk a hitben. Ismerjük a mondást, hogy jobb félni, mint megijedni. Mi azt mondjuk, hogy még jobb hinni.
– Nagyon sokféle program lesz a két nap alatt. Mióta folynak az előkészületek?
– Azóta, hogy az előző, pilinyi találkozón átvettük a rendezésre jogosító egyházmegyei zászlót. A tényleges munka azonban januárban kezdődött meg. Először hirdetésekben kértük a hívek segítségét a szervezéshez. Sikerült is az összefogás, hiszen most már több mint kétszáz ember dolgozik a rendezvény előkészítésén. A regisztrációtól a szemétszedésig minden egyes területnek megvan a felelőse. Elmondhatom, hogy mindannyian nagy szeretettel készülnek a találkozóra.
– Lesz olyan program, ahol Pásztó is bemutatkozhat?
– Az ízek és formák utcája elnevezésű rendezvény már az eddigi alkalmakon is lehetőséget adott arra, hogy egy-egy tájegység megmutathassa a rá jellemző szokásokat, alkotásokat, és – nem utolsósorban – konyhaművészetével is megismertesse a résztvevőket.
Az idei találkozó egy ponton el fog térni az eddigiektől. Az egyházközség egri gyökerét ugyanis azzal is szeretnénk kifejezni, hogy mind a két nap nagy előadását egri egyházmegyés pap tartja majd. Az elsőt Szőke Gábor, aki pásztói születésű, a másodikat pedig Gulyás Zsolt. Ezzel szeretnénk összekötni a múltat és a jövőt.
– Két napig Pásztó lesz az egyházmegye „központja”. Mit jelent ez a közösségnek?
– Ha semmi más eredménye nem lenne ennek az eseménynek, csak annyi, hogy ezt a kétszáz aktív szervezőt eggyé kovácsolta a közös ügy, már azzal nagyon elégedettek lehetnénk. A munkában részt vevők már látják, miként működik az egyház, és tudják, hogy általuk valami hallatlanul fontos dolog jön itt létre. Most már szinte minden megy magától, annyira a magukénak érzik a találkozó megszervezését. Megerősödött a helyi közösség, ez a legfontosabb gyümölcse ennek a munkának.
Egy ideje azért is imádkoztunk a szentmiséken, hogy legyen ez a mi pünkösdünk, amikor a Heves, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyéből érkezők megtapasztalhatják majd azt a közösséget, amelyről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk.
– A pásztói templomot és plébánosát már a XIV. században említi egy feljegyzés. Milyen örömei és gondjai vannak ma ennek az ősi múltra visszatekintő egyházközségnek?
– Jelenleg kilenc település tizenkét templomi közössége tartozik a plébániához. Ez már önmagában nagyon komoly kihívás, mert itt – és ezért hálát adunk a Jóistennek – nem beszélhetünk elnéptelenedésről. Nagyon sok a fiatal család, a gyermek. Rajtam kívül egy nyugdíjas atya, egy káplán, két állandó diakónus és számtalan világi munkatárs szolgálja az itt élőket. Egy éve indítottunk egy katolikus óvodát, szeptemberben pedig egy katolikus iskola is megkezdi működését.
A találkozó során szeretnénk megmutatni magunkat és értékeinket, hiszen sokat kell tennünk annak érdekében, hogy még inkább az egyházmegye részévé váljunk.
