Az, hogy egy gyermek mennyire képes egyedül elfoglalni magát, sok mindenen múlik. A gyerekek sem egyformák: van, amelyik társaságban virul ki, és akad, aki épp egyedül tud a legjobban feltöltődni. Az egyiknek nem okoz gondot órákon át egymagában matatni a szőnyegen, a másik rendszeres időközönként megérkezik, hogy beszámoljon az újabb élményeiről. Az is változó, hogy a családok mennyire tűrik, támogatják az elvonulást. Ha egy pici gyereket minden mozdulatában kísérni vagy kontrollálni akar a rokonság – mert milyen édes vagy épp mennyire ügyetlenke –, hozzászokik, hogy a tevékenykedéshez társ és közönség kell.
Az életkor is nagyban befolyásolja, hogy mit várhatunk a gyerekektől ezen a téren. Természetes, ha egy totyogó öttíz percenként az anyja után néz – inkább azon szoktunk meglepődni, ha fél órákon át csendben játszik. De egy nagyobb óvodásnak is igénye lehet a társaságra: nem várhatjuk tőle, hogy órákat töltsön magányosan, ha mégoly érdekes játékok veszik is körül.
Az „unatkozom” általában nem az, aminek látszik. Többnyire nem más, színesebb, drágább játék után vágyakozik a panaszkodó, hanem azt próbálja kifejezni, hogy szívesen megosztaná valakivel az idejét, a tevékenykedését, hogy szeretne a másik gondolataiból részesedni, hogy elmondaná, ami foglalkoztatja – egyszóval társra vágyik.
Próbáljuk meg ilyenkor aggodalmainkat („ez a gyerek még játszani sem tud!”) félretéve megadni neki, amire vágyik – ha tehetjük! Néha egy negyedórás közös játék is segít, és továbblendíti az elakadt kis tevékenykedőt. Ha épp más dolgunk van, mondjuk meg neki világosan, esetleg ajánljuk fel, hogy részt vehet benne. Nem utolsó dolog házi munka közben csevegni anyával – jól tudták ezt régen, amikor közös munka köré szervezték a közösség találkozásait. És persze az unalom fakadhat abból is, hogy a gyerek valamitől lehangolt, ami átmenetileg csökkenti a lendületét. Egy kis kényeztetés és beszélgetés ezen is segíthet.
Aggódnunk csak akkor kell, ha úgy látjuk: gyermekünk soha, semmilyen tevékenységben nem tud elmerülni, nem tud igazán önfeledten, elvarázsolódva játszani. Mert szabad, senki által nem irányított játékra feltétlenül szüksége van az egészséges fejlődéshez!
