Újfajta „magyar betegség”

A város lakói büszkék arra, hogy egyedüli egyházi iskolaként a bencés gimnázium szerepelhet ebben a Semmelweis Egyetem által életre hívott programban. Kopp Mária előadása elején arról beszélt, hogy mivel a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban végzett, több évig nem vették fel az orvosi egyetemre, szüleit pedig, mint a Magyar Nemzeti Galéria megalapítóit, kitelepítették az ötvenes évek elején. Ebbe a szenvedésbe, megaláztatásba halt bele édesapja. Talán ezek a tényezők is motiválták őt arra, hogy kutatásaiban – orvos létére – szociológiai, demográfiai és etikai kérdésekkel foglalkozzon.

A professzor asszony rámutatott: demográfiai adatok bizonyítják, hogy ma Magyarországon kisebb a valószínűsége annak, hogy a férfiak közül megérje valaki életének hatvanötödik évét (azt a kort, ameddig ki szeretnék tolni a nyugdíjkorhatárt), mint például 1930-ban. Holott akkor a tbc – amit a sok magyarországi megbetegedés miatt csak morbus hungaricusnak neveztek – szedte áldozatait, és antibiotikumok sem álltak az orvosok rendelkezésére. Ma a stressz, a munkanélküliség, a gyakori válások, az anyagiasság, a pénz utáni hajsza mind-mind károsító tényezőként hat mindennapjainkban.

Érdekes módon a szerzetesek – talán a kiegyensúlyozott életvitel miatt – sokkal tovább élnek az átlag férfipopulációhoz képest – mondta Kopp Mária. Emellett a kiegyensúlyozott házasságban élő férfiak is védettebbek, azaz tovább élnek, mint egyedülálló társaik, vagyis a család „védőfaktor”. A professzor asszony reményét fejezte ki, hogy az erkölcsi normák ismételten erőt nyernek hazánkban, amelynek elősegítésére az egyházi iskolákból kikerült diákoknak lehet a legnagyobb esélyük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..