A testület szeptember 29. és október 2. között Albániában rendezett találkozóján arról is döntöttek, hogy Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke és Józef Michalik przemysli érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke lesznek a CCEE alelnökei a 2011 és 2016 közötti ciklusban.
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa harminchárom európai püspöki konferenciát tömörít, amelyeket elnökeik képviselnek, továbbá tagja a szervezetnek Luxemburg és Monaco érseke, Ciprus maronita érseke és a moldvai Kisinyov püspöke. A tanács a tiranai ülés alkalmával Milan Šašik munkácsi görögkatolikus püspököt is felvette tagjai közé. Erdő Péter bíborost a tanács terveiről és az új evangelizáció feladatairól kérdeztük.
– Bíboros úr, gratulálunk az elnöki kinevezéshez. Kérjük, mutassa be a CCEE munkáját és a következő időszak legfontosabb terveit.
– Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa az idén negyvenesztendős. Azon kontinentális szervek közé tartozik, amelyeket a zsinat utáni időben a szentszék alapított, hogy a püspökök testvéri közösségét, együttműködésüket erősítsék, és a közös lelkipásztori feladatok megoldásának útjait keressék. Ez a szervezet a kulturális és földrajzi értelemben vett egész Európát felöleli. A püspöki konferenciák, illetve a keleti katolikus egyházak szervei is tagjai, tehát nem pusztán természetes személyekből áll, ezért különösen is jól kifejezi e kommunió működését.
Az utóbbi öt évben minden esztendőben tartunk tematikus üléseket; hagyomány ez Roger Etchegaray bíboros elnöksége óta. Ilyeneket tartottunk a házasságról, a családról, a demográfia problémáiról, az állam és az egyház viszonyáról az egyesülő Európában, a migrációról, idén pedig az új evangelizációról. Ezzel párhuzamosan voltak olyan szakcsoportjaink, szakbizottságaink, amelyek szintén egész Európára kiterjedő kutatásokat végeztek, és munkájuk eredményét nemcsak a püspöki konferenciák, hanem néha nagyobb nyilvánosság elé is tárták. Például ilyen kutatás volt, amely a hitoktatás európai helyzetével foglalkozott, ezt könyv formában bemutattuk Strasbourgban, az Európa Tanácsban is. Jelen van munkánkban az egyház életének majd minden vonatkozása, a lelkipásztori munka kérdéseitől a tömegtájékoztatási eszközök használatáig. A bevándorlás és a kivándorlás, a cigánykérdés, az igazságosság és a béke kapcsolata, valamint az ökumené nagyon sok gyakorlati vonatkozása ugyancsak szerepel szakosított csoportjaink témakörei között.
Nekünk, a lelkipásztorkodásban dolgozó püspököknek az a fő gondunk, hogy a társadalmi és az erkölcsi élet nagy kérdéseiben hogyan tudunk együtt gondolkodni és esetleg közösen tanúságot tenni keleti testvéreinkkel. Ilyen szempontból a 2007-es, Nagyszebenben megrendezett harmadik európai ökumenikus kongresszus döntő esemény volt, hiszen a több mint háromezer küldött nagyon sok érték tekintetében teljesen egy nézeten volt. Az a néhány olyan kérdés, amellyel kapcsolatban látszottak különbségek is, érdekes módon azt bizonyította, hogy sokkal szélesebb az elméleti vagy hitbeli egyetértés az ortodox egyházakkal, ezért velük külön dialógus is elkezdődött. Már a harmadik katolikus–ortodox fórumra készülünk. Az itt zajló dialógus nagyon nagy értéke az, hogy minden európai ortodox egyház részt vesz benne. A mi szervezetünkben keleti és latin szertartású katolikusok egyaránt jelen vannak, és az Apostoli Szentszék is részt vesz az együttgondolkodásban. Születtek a családról értékes dokumentumaink. Továbbá éppen most, a napokban jelent meg egy kongresszusi kötet és egy közös állásfoglalás nyomtatott változata az állam és az egyház viszonyáról teológiai és történelmi szempontból. A napokban új internetes szolgáltatás indul, amely minden püspöki kar híreit és anyagait közli, s lesznek sajátos fordítási lehetőségei is, amelyek a nyelvi nehézségek leküzdését szolgálják.
– Mik a CCEE közeljövőbeli szándékai, tervei?
– Nagyon fontos, hogy a vallásszabadság alapvető joga és az európai népek kulturális és vallási örökségének értékelése, megbecsülése is szerepet játszik az államok és a területükön működő vallási közösségek viszonyának alakulásában. A következő jelentős téma, amivel foglalkozunk, a szociálisan leginkább rászorulókkal kapcsolatos. Természetesen nem mi vagyunk a karitász, tehát nem az a feladatunk, hogy közvetlenül az adományok elosztásával foglalkozzunk, de tanulmányozva bizonyos régiók helyzetét kirajzolódnak irányelvek. Ilyen módon volt lehetséges az is, hogy részt vegyünk az európai cigánystratégia kidolgozásában, előkészítésében. Azt hiszem, további teendők is adódnak majd, hiszen egy jó stratégiát nemcsak kigondolni kell, hanem végre is kell hajtani. Fontos szerepünk az is, hogy egy-egy nagy, akár kritikus esemény kapcsán az egész kontinensről érkező püspökök a saját szempontjukból tudnak megnyilatkozni, és ennek révén rendkívül árnyalt képet kapunk a valóságról. Fontos az is, hogy szakbizottságaink külön-külön sokszor üléseznek a kontinens legkülönbözőbb országaiban, hogy kapcsolatot tartunk fenn a SECAM-mal, az afrikai püspökök konferenciájával, valamint újabban intézményesen a CELAM-mal, a latin-amerikai püspöki konferenciával is. Minden alkalommal látogatást teszünk a helyi kultúra, társadalom, adott esetben az állami vezetés képviselőinél is, mert e találkozássorozatból szokott kirajzolódni, hogy az adott országban hogyan fogadják a katolikus egyház jelenlétét, milyen a vallási közösségek viszonya, és miként lehet e téren segíteni az egész Európára kiterjedő szolidaritás révén.
– Melyek voltak az ülés legfőbb témái?
– Elsősorban az új evangelizáció kérdésével foglalkoztunk. És ez nem véletlen, hiszen Albániában az elmúlt húsz évben az egyházi életben hatalmas változások történtek. Katolikus egyetem épült, életre támadtak a plébániák, és tanúi lehettünk, hogy valóban aktív közösségi élet kezdődött.
Úgy látszik, hogy jelen pillanatban az egyes vallási közösségek között is nagyon jó a viszony Albániában – ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy közösen szenvedték el a korábbi évtizedeket, amikor minden vallási tevékenység a legszigorúbban be volt tiltva. Aki közterületen keresztet vetett, hét év börtönbüntetést kapott! Papokat végeztek ki csupán azért, mert megkereszteltek valakit. Ilyen körülmények között a hívő emberek között megerősödött a szimpátia és az összetartozás. Ennek nagyon jó üzenete van ma, amikor bizonyos országokban az egyes etnikai vagy vallási csoportok között gyakori a feszültség.
