Meghívottak vagyunk (Mt 22,1–14)

Megadja azonban a képességeket és a rálátást, amelyekkel ezt a boldogságot elnyerhetjük, közben pedig tiszteletben tartja emberi szabadságunkat, mert ez a szeretet. Így értjük meg, hogy a keresztény hit nem kényszerzubbony, nem erőszakos beterelés a lelkek aklába, hanem szabad, önkéntes döntés és vállalkozás. A meghívásra igennel és nemmel válaszolhatunk. Aki azonban elfogadja a meghívást, az evangélium szerint új ruhába öltözik – vagyis Krisztust ölti magára. Az örömhír által annyi bizonyosnak látszik, hogy a lakomán való boldog részvétel a ruhán múlik. Ez a ruha nem emberi vagy anyagi tehetség kérdése, hanem a jóindulaté és készségé, hogy a lakomán tisztán akarunk-e Jézussal belépni a Szentháromság közösségébe. Ez a ruha: új élet, új gondolkodás, új értékítélet, megújulás a hitben és reménységben. Új ruha, vagyis újjászületés a szeretet szolgálatában, új világ örömben és égi derűben.

Meghívottak vagyunk, és igaz Szent Ágoston mondása: „Aki akaratodon kívül megteremtett, egyéni közreműködésed nélkül nem fog üdvözíteni.” A meghívásra igent kell mondani, és a kegyelemmel együtt kell működni. A legnagyobb tettünk Isten akaratára igent mondani, és megadni magunkat az Isten által felkínált, feltétel nélküli szeretetnek.
Így válunk a meghívás által és elfogadásával mi, koldusok királyi vendégekké, mert a kegyelem csodákra képes. Isten szeretete és meghívása által gyermekévé teszi az embert azzal, hogy megadja számára az igazi életet, a halhatatlanságot és a boldogságot.
Istennek ez a meghívó szeretete és ajándéka olyan csodálatos gazdagságot jelent számunkra, amit fel sem tudunk fogni, és semmiféle földi kincshez nem hasonlítható. Égi rangra emel minket, és az örök életet biztosítja. Ezzel emel bennünket igazán az anyagi világ fölé, és végtelen reménységgel tölt el.

Meghívottak, küldöttek és az éghez tartozók vagyunk. Így vethetünk le minden földi gúnyát és nyomorúságot, és ölthetjük fel az új ruhát: általa, vele és benne.

Jézusunk, megváltozott a föld, mióta poros útjait megszentelték lépteid. Megváltozott a rét, megváltoztak virágai, a mezők liliomai, mióta rájuk tekintettél. Még a madarak is szebben dalolnak, mióta belefoglaltad őket példabeszédedbe. Megváltozott a föld, mióta fáradt fejedet rá hajtottad. Ám legjobban az ember változott meg, mióta halandó testünket magadra öltötted, és meghívtál bennünket az örök életre.