Az új elképzelés a már meglévő hazai és nemzetközi támogatási rendszerek elemzései alapján készült el a kerekasztal több munkacsoportjának közreműködésével. A felmérések szerint a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek; különösen a magasabb iskolai végzettségűek esetében van ez így. Hogyan lehet segíteni korszerűbb lakástámogatási eszközökkel a kívánt gyermekek megszületését? Hiszen otthont mindenki szeretne… Ezen a területen is szükséges összhangba hozni az alanyi jogon, illetve a szociális alapon járó juttatásokat. Az állami szerepvállalásban a hatékonyságot kell növelni megfelelő nyilvántartással, ellenőrzéssel és célirányosabb-összetettebb támogatási szerkezettel. A saját tulajdonú ingatlanhoz jutás támogatását az előtakarékossággal létrehozható önrészhez kellene kötni, ami morális és finanszírozási támaszt jelentene a továbbiakban, a banki piaci hitelezésnél pedig elő kellene segíteni a hosszú távú és fix kamatozású lakáscélú hiteleket. Az életpályaszerű bérlakás-rendszer kiépítésével az állam egyensúlyban tudná tartani a szociális és piaci eszközöket – az e területen támogatott befektetésekből származó adóbevételek a szociális lakásszférát tudnák támogatni (osztrák példa). A bérlakás-rendszer elemei: „fecskeházak” az életpályájuk elején állók családalapításakor, majd limitált nyereségű bérlakások. A szociálisan rászorulók számára a szociális bérleti díj és közműtarifa bevezetése jelenthet hosszú távú lakhatási lehetőséget. A bérlakások létesítésénél ösztönözni kellene a használt lakások vásárlását és felújítását, valamint az energiahatékony megoldásokat. Egy átlagos lakás hazánkban kétszer több energiát fogyaszt az osztrák vagy a német átlaghoz képest. Gazdaságfehérítés – azaz több állami bevétel – érhető el a lakáscélú munkáltatói támogatások bevezetésével: egyrészt az új lakásépítés területén, másrészt pedig a lakásfenntartás cafeteria-rendszerbe illesztésével. Az otthonteremtés, lakásfenntartás terén is segítene a „gyermekvállalás ösztönzésének” olyan kialakítása, amely a második gyermekig a direkt pénzbeli támogatást, a harmadik gyermektől az adókedvezményt (gyerekszámmal emelkedően, egy főre jutó jövedelemmel csökkenően korrigálva) tekinti célravezetőnek. Javasolható a tulajdonhoz kötött támogatások „átvihetősége” költözéskor, amely pozitív hatást gyakorolna mind a munkaerő mobilitására, mind az ingatlanforgalomra. A dokumentum a közeljövő egyik legfontosabb feladataként említi a jövedelemadó-rendszer olyan átalakítását, amely figyelembe veszi a gyermekvállalás és -nevelés mint társadalmi feladat alapköltségeit.
