A fiatal szobrászművész a szentendrei ferences gimnázium növendéke volt. Az avatóünnepségen Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere és Székely János, az Esztergom–budapesti főegyházmegye segédpüspöke mondott beszédet – utóbbi kiemelte, hogy „ez a szobor mindenkit nemzetünk lelki megújulására is int”. Láng Zsolt pedig rámutatott: a hidak, a hajósok, az utak, a vízimolnárok védőszentje ezúttal a szájához emelt ujjal látható, s ezzel arra figyelmeztet minket, hogy „óvakodjunk a felesleges fecsegéstől, és maradjunk hűségesek hivatásunkhoz, eskünkhöz.”
Az alkotás a kerületi önkormányzat kezdeményezésére készült, mintegy hárommillió forintból. Helyén már 1921-ben is állt egy Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobor, amelyet 1948-ban a kommunista hatóságok ismeretlen helyre vitettek. Markolt Sebestyén most annak szabadon értelmezett másolatát készítette el fényképek alapján.
Az ünnepséget követően – egy helyi lakos visszaemlékezése révén – a forgalmas terecskét megtöltötte a történelem. Kiderült, hogy a szobor helyén a középkortól a budai hóhér telke húzódott, egészen a XIX. század derekáig. Az előző, elbontott szobor pedig életet is mentett: a visszaemlékező édesanyja a főváros második világháborús ostromakor a terecskén szovjet katonák puskatüzébe keveredett, és a talapzathoz hasalva lelt menedéket a gyilkos golyók elől. S csakugyan: a Keleti Károly utca 14. számú, éppen a szobor mellett álló házának homlokzatát még most is háborús golyónyomok rondítják, ahogy kicsit arrébb, a 36. számú épületét is. A tér és a szobor után remélhetőleg lassan az egész utca megújul, hogy Buda e patinás részén végleg lezárhassuk történelmünk gyászos fejezetét.
Fotó: Zsille G.
