A Pasztorális program című füzetről szólva kiemelte: öt esztendőre érvényes, de nem valamiféle ötéves tervről van szó, ugyanis nem tartalmaz konkrét határidőket. E program papírra vetését több évforduló is alátámasztotta. Ötven éve nyílt meg a II. vatikáni zsinat, amely friss levegőt hozott az egyházba, erre emlékezve pedig október 11-én elkezdődik a hit éve; továbbá öt éve zajlott le az első budapesti városmisszió. A főpásztor ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a hit témáját feltétlenül össze kell kötnünk az evangelizációval, másképpen fogalmazva, a hitoktatás semmiképpen sem választható külön a missziótól.
Az új lelkipásztori program kidolgozását mindamellett az is sürgette, hogy a főegyházmegye területén a társadalom napjainkra meglehetősen elvilágiasodott. A Budapesten és szűk vonzáskörzetében élő kétmillió embernek alig fele megkeresztelt katolikus, és ez az arány rosszabb az országos átlagnál. Szintén fontos szempont, hogy fővárosunkba az elmúlt években sok külföldi bevándorló érkezett (egyes kerületekben, például Kőbányán a lakosság jelentős százalékát alkotják), és velük nagyon nehéz az igehirdetés révén kapcsolatba kerülni. Honfitársainkra is igaz, hogy sokan a hit területén is úgy viselkednek, mintha egy bevásárlóközpontban lennének: a különféle vallások széles kínálatából összeválogatnak néhány, számukra éppen rokonszenves mozzanatot, mintha egy kosárba pakolnának, ám az így kapott vallási elegyből nem alkotnak logikus rendszert. Új megoldásokat, új kommunikációs csatornákat kell tehát találnunk – ezek közé tartozhat az egyházmegyei televíziózás kiterjesztése a kerületi kábeltévéken keresztül, nemkülönben a világháló. A főpásztor ugyanakkor leszögezte: az órarendbe illesztett hitoktatás továbbra is nélkülözhetetlen.
Fotó: Kissimon István
