Dippold Pál
„Valakit várok”
Roska Zsófia
háromgyermekes édesanya
Háromgyermekes édesanyaként mit is várok 2011-től? Ha valaki tavaly kérdezte volna tőlem ezt, egészen máshogy válaszoltam volna.
Talán így: azt várom, hogy megtaláljam, melyik munkahely felelne meg a leginkább családom igényeinek is, hogy mint édesanya otthon is helyt tudjak állni. És megkérdeztem volna, hogy egyáltalán létezhet-e egy anyának – bármenynyire is vágyik néha rá – az otthoni feladatköre mellett más hivatása is. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha Isten bennünket nemcsak nőknek, hanem édesanyáknak is teremtett, talán azt várja, hogy ebben a hivatásban teljesedjen ki az életünk.
Ám idén megoldódott ez a kérdés is: már nem valamit, hanem valakit várok 2011-re! A negyedik kisbabánkat, aki – követve nővérei szép példáját – szintén kislány lesz. Az egész család nagy-nagy örömmel készülődik az új kistestvér érkezésére, és így az adventi időszakban még jobban bele tudtuk élni magunkat a születés csodálatos misztériumába.
Bókay László
„Jó példákat a hétköznapokban is”
Szunai Miklós, az Emberi Méltóság
Tanácsának ügyvezető igazgatója,
a doberdói magyar kápolna újjáépítője
Azt várom a következő évtől, hogy azok a pozitív emberi kapcsolatépítési, magatartásbéli formák, amelyek szerencsére az elmúlt időszakban, hazai és nemzetközi szinten ismét elterjedőben vannak, folytatódjanak. Az emberi szolidaritásnak nagyon szép példáit látjuk mostanában, ehhez tartozik, hogy megbecsüljük magunkat, embertársainkat, a kultúránkat, visszatekintünk egy kicsit a világba, és a jó példákat tudjuk a hétköznapokban is hasznosítani. Mi, istenhívő emberek legyünk büszkék arra, hogy azok vagyunk. Képviseljük azt a kisugárzást, ami a világunkat élteti. Azt szeretném, hogy tudjunk pozitívan élni és gondolkodni, lehetőség szerint minél több jót cselekedni. Természetesen úgy, hogy az ember a saját világát, karakterét ne adja föl, hanem gazdagítsa, gyarapítsa azt a Jóisten segítségével.
A magyar történelemnek vannak nagyon fontos tragikus eseményei, ilyen volt a Doberdó környéki harcok sora az I. világháborúban, amelyek több mint százezer magyar katonaember életét követelték. Ehhez a helyhez majdnem minden magyar család kötődik. Mi újraépítettük a doberdói magyar kápolnát, ebből az elmúlt évben nemzeti emlékhely, szinte zarándokhely vált, mert az emberekben megvan az együttérzés, hogy gondoljunk rég meghalt szeretteinkre. Zarándokoljunk el ebbe a gyönyörű kis templomba, amikor tehetjük. Visszavittük azt a Krisztus-szobrocskát, amit onnan egy templomból hozott el közel száz éve Debrecenbe egy magyar katona. Ezzel mi, civilek az Emberi Méltóság Tanácsa nevében igyekeztünk gondoskodni arról, hogy ezt a helyet minél több ember megismerje.
Dippold Pál
„Az ígéretek teljesülését”
Melocco Miklós szobrászművész
Először is azt, amit hiszek is, hogy a Fidesz által tett ígéretek teljesüljenek, ami nem jelenti azt, hogy másodpercek múlva hirtelen földi paradicsom lesz itt. Azt viszont, hogy a bambaság vegye észre, hogy a romlás lelassult, még nem tudom, jövőre várhatom-e. Nem tudom, hogy javulás van-e, de a romlás lelassulása komoly. Azt szeretném, ha ez mások számára is észrevehető lenne.
Az a furcsa, hogy az elmúlt években nálunk az erkölcs meg a gazdaság keveredett. Az egyikhez nem értünk – a gazdasághoz –, az erkölcsről azt állítjuk, hogy értünk hozzá. Ez a keveredés azt jelenti: sokszor bizonytalan, hogy az a sok disznóság, lopás, az eltűnt százmilliárdok erkölcsi kérdés vagy gazdasági, mert a lopás az egyúttal erkölcsi is. Például hiába gyóntam meg, hogy elloptam ötszázmillió forintot, ha nem tudom visszaadni. Lehet, hogy magamat megmentem, bár azért jóvátétel is van, három miatyánkkal és egy üdvözléggyel azért ezt mégsem lehet kiváltani. A gazdasági életünk is erkölcstelen volt az elmúlt években, abban biztos vagyok, hogy most nem az, vagy legalábbis kevésbé erkölcstelen, de az is biztos, hogy nem minden ponton tud megtisztulni egy ilyen szövevényes züllés, ami mögöttünk van.
A kultúra megújulására utaló jeleket is látok. Ez talán még zavarosabb. Nehéz időkben, ha valaki bátor mondatot mondott, azt szépnek hallottuk. Amikor elmúlnak a nehéz idők, még jó ideig maradnak a fölöslegesen bátor mondatok. Én nem szolgáltam politikai erőket, és most ennek a reciprokját sem óhajtom szolgálni.
Dippold Pál
„Tudjunk elcsendesedni”
Szűcs Édua karikaturista
Én mindig reménykedem. Most is bízom abban, hogy a következő év kicsit csendesebb lesz, hogy rendeződik körülöttünk és bennünk a világ. Nem nagy dolgokat várok. Az emberek a lottóötöst szeretnék megnyerni, és nem veszik észre, hogy milyen jó nekik, mert egészségesek és ott vannak a gyerekeik. A családomat illetően bízom abban, hogy a legkisebb fiam is jól érettségizik, és sikerül oda felvételt nyernie, ahová szeretne. De alapvetően az a fontos, hogy meglássuk, már attól boldogok lehetnénk, ha megtanulnánk észrevenni az élet apró szépségeit és örömeit, amelyek egyébként nem is olyan aprók. Azt kívánom, hogy az új esztendő elején tudjunk elcsendesedni, leülni, hogy átgondolhassuk mindazt, ami igazán fontos az életünkben.
Koncz Veronika
„Nem a divatos a lényeg…”
Kovács József László irodalomtörténész,
egyetemi tanár
Először is azt várom, hogy nyugodjanak meg a lelkek, próbálja megérteni egyik ember a másikat. Akik veszítettek a politika frontján, vegyék tudomásul mások jóakaró szándékát. Elmélyülést várok a nemzettől és mindannyiunktól. Segíteni kell azoknak, akik megszorultak. Vegyünk tudomást szent elődeinkről, mert példájuk ma is eleven. Merjünk magyarok lenni. Keressük meg történelmi múltunkban azt, ami követendő, mert nem a divatos a lényeg, hanem a kialakult értékrend.
Tóth Sándor
