Ugartörés – a Szentlélek erejével

A tizenötödik születésnapját ünneplő egyházmegyében papok és világiak közösen építik Isten országát. Kezdetben nem volt ez ilyen egyértelmű, mivel a civilek azt várták, a főpásztor hozza tudomásukra, mit szeretne, hogyan képzeli a lélek és közösségépítést, Balás püspök pedig arra számított, majdcsak tudtára adják a világiak, miként tegyék meg az első közös lépéseket. Ezért aztán a legtöbb energiát a kezdeti kommunikációs zavar emésztette fel. Meg a gyanúsítgatások, a névtelen levelek tucatja, amelyekbe mindig egy kicsit „belehalt” a főpásztor, akit nem várt püspöki palota; pásztorbottal érkezett, mint a népmesék hőse. Nem véletlenül nyilatkozta többször is: jó lett volna, ha elvégez valamiféle püspökképzőt, hiszen Isten humorának, a Vatikán legújabb viccének tartotta a pápai döntést. Időközben a belvárosban lévő, hajdani helyőrségi klub modern püspöki székházzá „avanzsált”, és már fax is került az irodába. Így indult el a munka a fiatal egyházmegyében, amely nemcsak akkor volt missziós terület, hanem az ma is. A papság átlagéletkora az évek során megfiatalodott, de egy évtizede még javában szolgáltak aranymisés atyák is. Megszépülő templomokról szólt a sajtó, újak is épültek, rendbe tették a plébániákat, s közben az óvodától a gimnáziumig kiépült, majd megerősödött az egyházi iskolai hálózat, amely egy idő után belső elmélyüléssel párosult. Bizonyos egyházközségekben igencsak látványos rendezvényeknek, attraktív kezdeményezéseknek lehetünk tanúi, ám ahol látszólag nem történik semmi, ott is működik a kegyelem. A plébánosok és a hívek csendes imája is hatékony, no meg az is igaz: a nagy dolgok többnyire csendben történnek. Sok plébános vallja: mára szárba szökkent az elvetett mag. Különféle közösségek – Magvető, Kolping, Emmánuel, Antióchia, IKSZ-es ház, stb. – tömörítik a fiatalokat, gazdag programsort kínálva számukra. Újjászerveződött a karitász, egyre több helyütt figyelnek a romákra, az elesettekre, a szegényekre.

Tízéves az egyházmegyei bíróság, élő valóság a kórház- és börtönpasztoráció, a szeretetszolgálat, mint ahogy a lelkigyakorlatok, a hazai és külföldi zarándoklatok, az ifjúsági találkozók, a táborok, a szabadegyetemek is. Tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a ma is a taszári plébánián élő főpásztortól azt halljam: ha van alkonyat, akkor létezik pirkadat is…, hogy nem törvényszerű a balsors, a pesszimizmus… – Az nem pesszimizmus, hogy látok, érzékelek sorsokat, eseményeket, jelenségeket; például a nagy múltú somogysárdi ménes tönkretételét, a Dráva menti munkanélküliséget. Ez sokkal inkább realizmus. Délibáb helyett a kegyelemben, a hivatásunkban bízom, különben összeomlanék – vallja Balás püspök. – Bizonyos válságokból azonban nincs kiút. Arra a Somogy megyére, amely egykor letörölte a tábláról a hittant, az oltár előtt kötött házasságot, nem a pesszimista, hanem a realista jelző illik. Aki viszont hű és kitart, az túléli és virágozni fog. A jóslás egyébként sem a mi szakmánk, és nem is a jövőt kell diagnosztizálni, hanem a jelent kell helyesen megélnünk. Isten nem kegyetlen és nem fafejű, hogy fenntartson egy rendszert, miközben megszűnt a létjogosultsága – vallja a püspök. – Az a puszta tény, hogy papnak hív valakit, azt is jelenti, nem mond le a népről, senkit nem szán balsorsra. Nem kötelező, hogy itt minden rosszul menjen… Minket, papokat gyökérre ojtanak, s ez a gyökér Krisztus. Istenből részesülünk, nem a hatalomból, a közpénzből. Védetté kell lennünk a világi háborúskodások ellen.

A főpásztor érzi: a Szentlélek működésbe hozta a kaposvári egyházmegyét. Most, a bérmálások idején – csakúgy, mint az elmúlt esztendőkben – sorra látogatja a vidéki plébániákat, és szülői értekezleteken, a testvéregyházak képviselőinek jelenlétében beszél arról, miként gondolkodik a katolikus egyház Istenről, családról, ifjúságról, felnőtté válásról, a Szentlélek erejéről, az egységet kínáló ökumenéről. De sok szó esik a hitoktatásról, a gyerekek, a szülők helyes megszólításáról, a házasságrendezés lehetőségéről is. Szóval komoly és folyamatos az ugartörés e missziós területen (is). Balás Béla püspök – aki Az első plébániám, az Ünnepek, az Utak és az Érintések című könyvét követően a közelmúltban adta nyomdába Csillagösvényen című új kötetét – örül, hogy mind a fiatal, mind pedig az idősebb atyákkal egyre inkább erősödik a régóta vágyott személyes kapcsolat. Végre kíváncsi( bb) a pap püspökére, és a püspök is érzékenyebb papjaival szemben. Ez is a Szentlélek munkája.