Turkson bíboros az óceánok védelméért

 

 

A nemzetközi konferencia az óceánok és a tengerek, valamint tartalékaik védelmével és hasznosításával foglalkozott a fenntartható fejlődés jegyében.
„Előnyben részesítettük a jogainkat és a szabadságunkat, anélkül hogy figyelembe vettük volna személyes és nemzeti felelősségünket számos teremtett érték iránt” – hangsúlyozta beszédében Peter Turkson. A vatikáni bíboros leszögezte, hogy jelenleg nincs semmiféle globális megegyezés vagy intézményes egység, amely kifejezetten az óceánok védelmére jött volna létre. Hiányoznak a megfelelő jogi keretek, és gyakran a már meglévő törvényeket sem alkalmazzák a gyakorlatban. Ezért mind sürgetőbbé válik egy olyan átfogó megállapodás, amely határt szab a tengeri tartalékok túlzott mértékű felhasználásának – mondta Turkson bíboros. – Az óceánok értéke ugyanis korántsem merül ki a halászatban és a hajózásban. A tengerek és az óceánok hatalmas megújuló energiaforrások, és óriási biológiai és ásványi gazdagságot képviselnek: táplálékot és nyersanyagot adnak, a levegő megtisztításával nélkülözhetetlen szolgálatot tesznek a környezetnek, továbbá jelentős szerepet játszanak az éghajlat stabilizálásában, a hulladékok körforgásában és az élővilág fenntartásában.
Hozzáállásunk ezért nem lehet önző, intett a vatikáni bíboros, majd arra szólított fel, hogy gondoljunk a jövendő nemzedékekre, amelyek megöröklik tőlünk magatartásunk gyümölcsét.
Számos vallási hagyományban a víz a tisztaság, az újjászületés, a megújulás szimbóluma. A felhívás tehát ökológiai megtérésre hív mindnyájunkat, ahogyan azt Ferenc pápa is szorgalmazta teremtésvédelmi enciklikájában: „Közös házunk gondozása mindig alapvető erkölcsi kötelesség marad.” A Szentszék elkötelezett amellett, hogy megvalósítsuk a fenntartható fejlődést, amely mindannyiunk közös érdeke, hiszen a súlyos helyzet, amellyel óceánjaink szembesítenek bennünket, az egész emberiséget érinti – szögezte le Turkson bíboros.
A főpásztor Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája szellemében arra szólított fel, hogy változtassunk az életmódunkon, amely kárt okoz a teremtett világnak. A Föld tartalékainak aránytalan és mértéktelen felhasználásával minden szinten szembe kell néznünk, az egyéni viselkedéstől kezdve a nemzeti politikákon át egészen a sokoldalú nemzetközi megegyezésekig. A környezet károsodása és az etikai, emberi hanyatlás a legszorosabban összefügg egymással. A környezetünkre nem tekinthetünk úgy, mint tőlünk, emberektől független jelenségre, és nem kezelhetjük úgy, mintha csupán életünk tere volna – magyarázta Peter Turkson. – Etikai felelősséggel kell viszonyulnunk hozzá, nem pedig a nyereség logikája alapján. Sőt, a teremtett világ védelmét össze kell kapcsolnunk a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harccal. Csak így tudjuk együtt élvezni közös javainkat, egy nemzedékeken átívelő szolidaritás jegyében. A környezetünk féltése ugyanis azt jelenti, hogy megvédjük a legsérülékenyebbeket.

Forrás: Vatikáni Rádió