Tűnődés a hétről: Erdély varázsa

Következetesen száll szembe elnyomással, igazságtalansággal, kemény gerincű, kitartó, eszméikhez hűséges embereket mutat be könyveiben. A munkatáborok és az 1956-os forradalom és következményei feltárása közben így ír egyik versében:

Május végén indultam vissza Recskre
Nem csupán múlt arcát keresve
Inkább azt, hogy vezet a jelenbe
A sziklaút a kínjukkal kövezve.

Úton levő író, kutató. Többnyire Erdélybe vezet az útja. Az Isten boltja című gyűjteményben erdélyi gyermekotthonokban játszódó történeteket idéz. Amint írja: „Apró emberi sorsok villannak fel bennük, a lélek eszmélkedése, magára találása. Mint cseppben a tenger, tükröződik azonban bennük egy nagyobb árvaság is: hiszen az első világháborút követő időkben a magyarság egészének önértékelése, öntudata roppant meg, ma pedig a gazdasági kényszerek szorításában a kultúra, az identitás értelme kérdőjeleződik meg. Zsákutcába jutott gazdasági fejlődés, vergődő családok, az úgynevezett szociális hálóból kihulló emberi sorsok, tanácstalanná váló fiatalok, akik sokszor érthető indokokból elhagyják szülőföldjüket, hogy másutt olvadjanak be szerencsésebb sorsú nemzetekbe.” Drámai helyzetrajz, s a kár végzetes is lehetne, ha nem sorakoznának föl azok, akik a múlt tapasztalataival felvértezve küzdenek a jövőért. Kozma világosan látja, hogy az erdélyi – de talán nem csak az – magyarság keresztútját járja. Munkácsy Golgota című festményének ihletésében így fogalmazta meg felismerését:

Mért, hogy vérző Krisztus-arccal
Tekint reánk minden század
Felsóhajtva bús panasszal
Csúcsáról a keresztfának.
Elnémuló falvak csöndjén
Virágillat szerteárad,
Hogy történt, hogy minden ösvény
Útja lett a Golgotának.

Ám azt is tudja, hogy a hiányokból teljességet lehet teremteni kitartással és tehetséggel. Ilyen beteljesítő személyiségnek látta és mutatta például Borsos Miklóst és azokat a személyiségeket, akikkel interjúkat készített. V. Majzik Máriával készült kötetének ezt a címet adta: Hiány és teljesség. S ezt az esetleges teljességet érzékeli a művész Budakeszin látható Himnusz-szobrában, amely annak is bizonyítéka, hogy művészet és hit összefüggnek. Kozma László ennek tudatában készítette el könyvét, amelyben azt nyomozza, hogyan jelenik meg életünkben Jézus (Christus vincit!). Jézus életét tárja föl kommentárjaiban és költeményeiben, kiegészítésül az egyes jelenetekhez találó idézeteket választott. Valamikor azt kértem című versét választom ízelítőül:

Valamikor azt kértem, Uram,
Adj annyi örömöt,
Amellyel a világot befogadhatom.
Röpültem a szárnyas szavakon,
S ma ezt kérem: add nekem a könnyed,
Fájdalmadból adjál csak egy csöppet,
Mellyel a földet befogadhatom.

Valamikor azt kértem, Uram,
Vándorbotot adj, vándorbotot,
Lapozzam a rétet, a színes csodát,
Mint gyermek a képeskönyveit.
Ma ezt kérem: egy szilánkot adj
Keresztedből: roskassza vállamat,
S az utadon kisérve lépteid,
Simont kövessem, a Ciréneit.